2020. 04. 08. 06:30 | [email protected]

Meccs- és versenyínséges időket élünk. A sportvilág izgalmai jószerével kimerülnek az átigazolásokkal kapcsolatos hírekben. Esetleg a sportolók és a klubok gazdasági nehézségeiről szóló beszámolók tartják ébren a szurkolók figyelmét. Sehol egy nagy zakó, egy bődületes szabadrúgás, egy új világcsúcs. Még csocsóbajnokságot is csak családi körben lehet rendezni, ha a járvány terjedését akadályozó távolságtartásra vonatkozó ajánlásokat komolyan veszik az emberek.

A tömegjelenetek elkerülése okán csak a szólósportoknak volna létjogosultságuk, az egyenkénti indítás nagy időszaka lehetne a mostani, de nézők, bírák és szervezők nélkül elég kilátástalannak és értelmetlennek tűnik versenyt rendezni. Nemzetközi mezőnyt összehozni amúgy is hiú ábránd, tekintve, hogy (be)utazási korlátozásokkal kell szembenézni mindenütt a világban. Így korunk hőse az egyénileg edző sportoló.

A csapatsportok képviselői számára jelenthet igazán nagy változást a közös edzések elmaradása. Semmi játék, csak a meló. Nem lehet könnyű megemészteni ezt. Ahogy nehéz az amatőrök sorsa is. Nélkülözniük kell a sörderbiket, a heti focikat, kosarazásokat. Nemcsak a sportélmény, hanem az öltözői zrikálás elmaradása is hiányérzetet kelt.

Test és lélek egyaránt megszenvedi ezt a jelenlegi helyzetet, pláne, ha hozzászámítjuk, hogy a csapolt sörös csapat-összekovácsolásoknak is leáldozott egy időre.

A jó idő beköszöntével futásba, kerékpározásba fojthatja bánatát minden mozgáshiányos sportember. Igaz, bolyban futni, kerékpározni ugyanúgy ellenjavallott, mint társaságba összegyűlni, de ez kocogót és bringást aligha tart vissza a testedzéstől. A bolyozás hiánya ugyan fájó lehet azok számára, akik szeretnek kerekezés közben szélárnyékban meghúzódni, de számukra vigasz lehet, hogy a fokozott erőkifejtés meghozza majd az eredményt.

A bollyal az élet egyébként sem habos torta. Eleinte minden szép, váltott vezetés, jó hangulat. Aztán egyre fokozódik a tempó, a gyengébbeknek egyre reménytelenebb a csoportban maradni. Ilyenkor jóleső érzés kiválni a bolyból, és saját tempóra váltani. Öröm, hogy az erősek elhúznak, helyreáll a pulzus, felderül az ég. Ez egészen addig tart, míg az ember meg nem pillantja a barátait, akik önfeláldozóan bevárják, hogy együtt mehessen velük. És kezdődik elölről az egész. Eleinte mértékletesség, elviselhető sebesség, aztán újra jön a tarthatatlan tempó, majd a kiválás a bolyból. Amikor harmadszor-negyedszer várják be az embert a barátai, akkor nincs mese, el kell küldeni őket a pokolba.

Most egy ideig tilos bolyozni. Ez jót tehet a barátságnak.

Címkék

Hozzászólások