Félszáraz a november a megyeszékhely kocsmáiban

Kezdjük a legszolidárisabb mondattal: ,,Nem kérek poharat a sörhöz, mert tudom, mennyire nehéz elmosogatni.” Bócsik Pál ötven év után kereste fel a csabai Borozót, és ha már évforduló, gyorsan rendelt három cent vegyes pálinkát és egy sört. Kacérkodott először a búzasörrel, mivel annak a címkéjét látta szemüveg nélkül a legkivehetőbbnek. Azért Gyurinál, a vendéglátóhely régi italellátójánál rákérdezett: ,,Ugye, ez nem alkoholmentes?”

Gyuri szavát adta, hogy nem, de az évtizedek után először betérő Bócsik Pál vagy megérzett, vagy mégis meglátott valamit, mert inkább árpalére változtatott, de abból is az alkoholt tartalmazót választotta. Ahogy mondta, sok kenyeret eszik, és a búza után mégis jobb egy kis árpa, csak nem a szemben, mert az betegség.

Szóval, a kocsmai humor még a régi, ha egyáltalán működik búfelejtő a környéken, ahova betérhetnek a szomjazók.

– Nem feltétlenül az ital miatt jönnek be az emberek manapság az italmérőkbe – hangsúlyozta Uhrin Péter, aki három különböző stílusú vendéglő bérlője Csabán. – A Kakas ősrégi hely, a csabaiak egyik legrégibb és kedvenc találkozóhelye. A Szünetbe szívesen járnak egyetemisták, főiskolások, akikre most kihegyezték a száraz novembert. Maradjunk abban, hogy főként hétvégeken ezzel nem foglalkoznak, miként az Édenben sem.

A sok-sok csabai kocsmabezárással kapcsolatban Uhrin Péter elmondta, a játékgépek betiltása járult hozzá ehhez elsősorban, hiszen az onnan származó bevétel volt leginkább a haszon. A pult forgalma eltartotta a dolgozókat, futotta belőle a bérleti díjra, a járulékokra.

– Fennmaradni most úgy lehet, hogy a vendéglátós szinte napi rendszerességgel foglalkozik azzal, amit a vendég szeretne – magyarázta Uhrin Péter, akinél száraz a november, mert a motorozás és az autózás miatt ritkán fogyaszt alkoholt. – Odafigyelek arra, hogy a találkozások, beszélgetések mellett a vendégek különféle szórakozási lehetősége is meglegyen. Mégpedig a csocsótól a biliárdig, a zenegépből pedig kiválaszthassák kedvenc számaikat.

Ha már számok, a lottózás miatt is összejönnek évek óta szombatonként az őrsi tagok a Borozóban a hét értékelésére, a nyeremények szétosztására. Amivel hamar végeznek, ugyanis kettesnél többre sose telt.

– Szerintem a garázskocsmák ideje lejárt, ugyanis inkább megveszik az emberek a multiknál az italokat, és otthon fogyasztják el – hangsúlyozta dr. Borka Sándor ügyvéd, őrsvezető. – Mi a Borozóban szombat délelőttönként a régi klubhangulatot hozzuk vissza. Igényes körülmények között koccinthatunk, beszélgethetünk.

A megye, az ország és a világ különböző pontjairól települtek be, érkeztek Békéscsabára a klubtagok. Dr. Borka Sándor Battonyáról, Szabó Tamás Sarkadkeresztúrról, Kohári Imre Körösladányból, Szabó László Debrecenből, a derék Derek Angliából, aki most hazautazása miatt igazoltan marad távol néhány foglalkozástól. Ahogy Borka ügyvéd elmondta, már novemberben is találkoztak. Ugyanakkor nem a hónap száraz mivolta miatt nem ittak egy-két jó sört vagy fröccsöt, hanem azért, mert kocsival érkeztek.

Gazsó Mátyás, a Borozó üzemeltetője és Szabó László az őrs kommunikációs felelőse elmondta, 2016-tól ott vannak a Borozó falán is. Scholtz Endre békéscsabai festőművész készített a tizenhat őrstagról egy képet. Szabó László elmondta, Scholtznak nincs őrsi funkciója, őt egyszerűen élő legendának hívják.

Bócsik Pált a festmény megnézése és első söre után megkérdeztem: mikor vált? Láttam rajta, nem érti a kérdést, sokkal könnyebben válaszolt volna arra: iszik-e még egy komlószörpöt? Végül azt mondta, a száraz novembert meghagyja másra, mert azt se tudja, az mit jelent.

Azért agrármegyeként Kozsuch Mihályt, a megyei gazdakörök szövetségének alelnökét is megkerestem a Kondorosi Csárdában. Elmondta, számára száraz a november, de a növényeknek szerencsére esővel teli. A hónap első felében már több eső esett, mint az elmúlt évek átlagában. Ez jót tett az árpa- és búzavetéseknek is, tehát, ha így haladunk, lesz alapanyaga a fehér és a folyékony kenyereknek. Az viszont a jövő titka, hogy milyen közösségi terepeken fogyasztják majd a jövőben a komlószörpöket.

Két békéscsabai férfi egy évtizede összegyűjtötte, hogy akkor 166 békéscsabai kocsma üzemelt. A legjobb nevek között ilyeneket találtunk: Kétbalkezes, Négydiplomás, Aranyökör, Remény, Jobb mint otthon, Töprengő, Sakáltanya, Vákuum. Az 1900-as évek elején már működött a jaminai Jobb mint otthon, mely több kocsmanév-versenyen a legszellemesebb elnevezés címet nyerte el. Ha pedig Töprengő, elgondolkozhatunk azon: hogyan lehetne a kocsmák nimbuszát, találkozóhelyi és klubszerű funkcióját visszaállítani: válaszolni nem érek rá, mert mennem kell az Oázisba.

Az első kocsma a Gádor volt

Ando György néprajzkutató, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója elmondta, a szlovákok általi újratelepítés után az első kocsma a Gádor volt. A városháza és a Fiume Szálló között állt, hosszúkás pincéjében is fogyaszthattak a betérők. Téglafalai mintegy másfél rőfnyire (120 cm) emelkedtek a föld fölé. Közel hozzá egy gémeskutat létesítettek, itt a katonákat szállítók itatták a lovaikat, ez az 1755-ös tűzvészben leégett.