Népművészet: kerekasztalhoz ültek, akik a legtöbbet tehetnek a hagyományok őrzéséért

A textilfesztivál keretében a Csabagyöngye Kulturális Központ nagytermében Kékedi László Népművészet Mestere díjas fafaragó, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának vezetője, Kolozsvári István etnográfus, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke, Both Miklós néprajzkutató, a Hagyományok Háza főigazgatója, valamint Novák Irén közművelődési, kulturális és turisztikai szakember, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője beszélgetett Kölcseyné Balázs Máriával, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület munkatársával, vezetőségi tagjával. 

A beszélgetés történelmi pillanat volt, hiszen először ült le annak a négy szervezetnek a vezetője, ami ma a legtöbbet tehet a magyar népművészetért, s annak fennmaradásáért. Mielőtt a vezetők megfogalmazták, mit jelent számukra a hivatásuk, ars poétikájuk, röviden vallottak személyes élményeikről, arról, hogyan kerültek kapcsolatba a népművészettel, melyek voltak gyermekkoruk meghatározó pillanatai, emlékei. 

A beszélgetés során Both Miklós hangsúlyozta, a vezető pozíciót idő belakni. Sok lemondással jár, fontos, hogy az érintett ne önmagát akarja megvalósítani a tisztségben. 

– A Hagyományok Háza tudományos tevékenységet végez, zsűriz, koordinál, sok-sok komplex tevékenységet folytat, nagyon gazdag a portfóliója. A jövőben is célja a professzionális kommunikáció, a monitoring, a tematizálás, a civil arculat megőrzése. Az egyének – alkotóközösségek – intézmények – könyvkiadás, stúdió -marketing, reklám koncentrációs körének minden pontján van feladata. Forrást juttat, hangsúlyt ad, a civil területek kreativitását üzemelteti – sorolta. Hozzátette, ház által összefogott intézmények mátrixba rendeződtek, hogy könnyebb legyen a kooperáció. A járvány, a háború sok mindent átírt, megmutatta, mennyire fontos a dinamikus, változó körülményekhez alkalmazkodó tudás. 

Értékmentés az információs áradatban

Novák Irén kiemelte, a Nemzeti Művelődési Intézet minden településen jelen van, alapvetően a közösségek kialakítását, megtartását, megmaradását szolgálja. 

– Fontos, hogy a falusi közösségek is ismerjék, átadják saját értékeiket, ennek érdekében mintaprogramokat indítunk. Lehetőséget adunk a gyerekeknek is, hogy kipróbálják a népi kézművességet, kibontakoztathassák tehetségüket. Felgyorsult világunkban óriási technológiai fejlődés ment végbe az utóbbi 10-15 évben. Hatalmas az információ- és reklámáradat; ebben a kavalkádban kell felhívni a figyelmet az értékekre, megtalálni az eszközöket, a módszereket ahhoz, hogy 21. századi módon juttassuk el a népművészetet az emberekhez. Felértékelődött a felelősségünk, az átadás hogyanja, miközben az utánpótlásnevelésről, az érzékenyítésről sem feledkezhetünk meg. Vezetőként sem szenvedhetek szervezeti vakságban, nem szakadhatok el az egyénektől. A mai napig tanítok közművelődési szakembereket, így első kézből kapok visszajelzéseket is – fejtette ki. Elhangzott: lényeges látni az összképet, ehhez kellenek a célirányos, tűpontos beszélgetések, a folyamatos információáramlás.

A népművészet jelenléte

Kolozsvári István hozzáfűzte, a kis közösségek kezében ott a több évtizedes munka, a mély tudás. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége is az intézményesülés útján jár, de legnagyobb kihívása, hogy megmaradjon civil, független szervezetnek. Nyitott a partnerségre, az együttműködésre.

Kékedi László is leszögezte, legfontosabb, hogy a vezető megmaradjon ugyanannak az embernek, aki volt, s hogy maradandót alkosson. 

– Az akadémia kilenc tagozatból áll, a második legkisebb a népművészeti. Az egységek közt szoros az együttműködés, közösen gondolkodunk. Tanulmányköteteket adunk ki, táborokat szervezünk, kiállításokat, rendezvényeket hozunk tető alá, ösztöndíj-programot működtetünk – sorolta, hangsúlyozva, sokat kell javítani az oktatás területén. Szerinte kardinális, hogy minden gyerek találkozzon a népi kézművességgel az óvodában, az iskolában, hogy saját munkája által megértse, mennyi idő, energia, amíg elkészül egy gyöngykaláris, egy vesszőfonás, nemez, vagy fafaragás. 

– Megtartó erőt jelent, ha az ember ismeri a tárgyak történetét. Aki maga is alkotott gyerekként, nem fogja azt mondani felnőttként egy-egy népművészeti termékre, hogy drága – sorolta a szakember, aki szerint korrigálni kell a marketingen, a pr-on, az alkotások láthatóságán, és a Magyar Falu Programba be lehetne vonni a népművészetet. Úgy véli, figyelni kell arra, hogy ne üresedjen ki a tartalom, hogy az oktatás része legyen valamennyi készségtárgy, mert így alkothatnak hidat a szereplők és a lehetőségek között.

Both Miklós hozzáfűzte, a népművészet jelenléte a felsőoktatásban is kívánatos lenne. 

Rész és egész: egy közös cél

− Ahhoz képest, amit az idősebb generáció gondol egy-egy alkotásról, az új generáció narratívája egészen más. A konfliktus feloldása érdekében nemzedékeket összehozó történeteknek kell megágyazni − tette hozzá.

Elhangzott, a négy szervezet a torta egy-egy része. Egymást kiegészítve, szorosan együttműködve egyetlen nemes célért, a népművészet fennmaradásáért, megőrzéséért, továbbadásáért küzd a maga lehetőségihez mérten. A békéscsabai kerekasztal-beszélgetéssel megnyílt a lehetősége a formális együttműködésnek a kiszélesítésére is.