Megnyílt Megyeri-Horváth Gábor festőművész kiállítása a Munkácsy Mihály Múzeumban

A kiállításon közel száz kép látható, közöttük több húsz évvel ezelőtt készült, másik része pedig napjainkban, így majd' huszonöt év munkájából tekinthető meg egy válogatás. A bemutatott anyagok témája két nagy csoportra bontható: egy aktsorozatra, illetve egy családkép sorozatra. Utóbbi közel száz évet mesél el, Megyeri-Horváth Gábor dédapjának történetétől egészen a festő lánya, Fanni történetéig. 

A megnyitón köszöntőjében Martyin Emília, a múzeum igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, Megyeri-Horváth Gábor alkotóművész és tanár, azonban az, hogy melyik a hangsúlyosabb az életében, azt kívülállóként nem lehet eldönteni. 

– A kiállítás anyagából kitűnik, hogy természetszerűen az alkotómunka fontos szerepet tölt be az életében, de tevékenységének jelentős részét tölti a tanítványai szakmai előmenetelének elősegítésével – mondta el.

Elhangzott, az időszaki tárlat kezdeményezője a Békés vármegyei és békéscsabai kötődésű képző-és iparművészek, művészettörténészek és művészeti írók részvételével 1991-ben alakult Békéstáji Művészeti Társaság volt, melynek 2012-től tagjai között van Megyeri-Horváth Gábor is. 

Varga Tamás, Békéscsaba kulturális alpolgármestere úgy fogalmazott, ez egy különleges nyár a múzeum történetében, hiszen olyan békéscsabai kötődésű művészek munkáit fogadta be a Munkácsy-negyed ékköve, mint Lóránt János Demeter, Schéner Mihály és Megyeri-Horváth Gábor. Az alpolgármester az alkotó életútját ismertetve kiemelte, Megyeri-Horváth Gábor kötődése a városhoz egyértelmű, hiszen főiskolai évei alatt vette fel a Megyeri előnevet őseinek tiszteletére, mely a család történetének két fontos településére, Nagymegyerre és Mezőmegyerre egyaránt utal. 

Nagy Gábor, Munkácsy-díjas festőművész, Megyeri-Horváth Gábor egykori tanára is méltatta a művészt.

– Nagyszerű dolog egy tanár életében belelátni és részesévé válni egy tanítvány alkotómunkásságának, meghatározó pillanatainak, jelentős eseményeinek. Az első benyomások alapján prognosztizálni lehetett, hogy a csillogó szemei nagyon komoly dolgokra predesztinálják, és hogy a Jóisten is festőnek teremtette – mondta el.

Az emberábrázolás áll a festő művészetének középpontjában

Ahogy korábban a festő összefoglalta, a naturalizmus, a Caravaggio-i festészet, a barokkos fény-árnyék viszonyok  jellemzik olajfestményeit, a maga eszközeivel a Csernus Tibor féle hagyományt folytatja.

– Ez a két téma, a család és az akt, az emberábrázolás gyerekkorom óta érdekelt. Mindenkinek vannak otthon képei a szüleiről, őseiről. Mi a családban nagyon szerettük nézegetni ezeket a képeket, gyermekkoromtól kezdve „belebújtam” a képek történetébe. Már főiskolás koromban elkezdtem őket festeni. Amikor negyvenéves lettem egy nagy számvetést akartam készíteni, és elkezdtem ezeket a régi képeket feldolgozni. Nagyon sok fotót édesapám készített, és nagyon jó élmény volt egy ilyen közös munkát végezni ezáltal. Majd rájöttem, hogy a mi családunk története bárkinek a családjára igaz lehet. Hiszen az akkori társadalmi, történelmi események mindenkinek a családjára hatással voltak. Ki hogy állt fel ebből, hogyan voltak a családi ebédek, hogyan születtek egymás után a gyermekek. Ezek olyan, általános érvényű motívumok, amelyek nagyon elkezdtek érdekelni – fogalmazott a művész. Hozzátette, a képeket nézve az ő családi történeteikben nagyon sokan magukra fognak ismerni.