Eljárják a Pengetangót a Gyulai Várszínházban - galériával

Dr. Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója elmondta, a GarázsMacbeth után a Pengetangó a második ősbemutató a teátrum nyári évadában. A darabot a vajdasági származású kortárs szerző, Verebes Ernő írta, zenéjét Cári Tibor szerezte, míg az előadás rendezője Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója.

A sajtótájékoztatóra az interneten keresztül bejelentkező Verebes Ernő elmondta, a tangó mint életérzés, mint a Jorge Luis Borges argentin íróra jellemző életfilozófia érintette meg.

– Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején megjelenő, majd az egész világon elterjedő tánc a férfi-nő kapcsolat demonstrációja, s onnan válik egyetemessé, élet-halál kérdésévé – tette hozzá. Mint megtudtuk, a darabban egy európai fiatalember is szerepel, így a közvetlen nexusunk is megjelenik benne, ahogy a vagányság, a pengeélre menő harc is.

Cári Tibor elöljáróban elmondta, a tangó ritmikai és hangulati világa már évek óta átitatja a zenéjét, folyamatosan megjelenik az előadásokhoz írt zenéiben. Mint kifejtette, a musicaldráma zenéje is tangó érzületén alapul, de itt nem annak klasszikus formájára, hanem a kortárs és modern zenei világ és a tangó fúziójára kell gondolni, ami még színháziasabbá teszi a darab zenei világát.

Tapasztó Ernő arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kiváló nemzetközi csapat viszi színre az előadást, amelynek tagjai olyan egységet képeznek, mintha már húsz éve együtt játszanának.  Elmondta, egy összetett színházi előadást láthat majd a közönség a művészeti ág szépségtől tragédiáig terjedő komplexitásával. 

Murvai Dávid koreográfus mestere, Budai László szavait idézve kiemelte, a tangóban minden benne van, ami egy férfi és egy nő között megtörténhet. Ott van benne a találkozás, az egymásra találás, a civakodás, a szakítás, a kibékülés. A köztudat egyébként ebből a szexualitást szereti kiemelni. Elárulta, oktatóként ugyancsak gyakran látja, hogy a tánc mennyire magában hordozza a párdinamikát. 

– A tangó komplex önismereti, feltáró fejlesztő módszernek is tekinthető – tette hozzá.

A felkészüléssel kapcsolatban elmondta, a rövidebb próbafolyamat miatt a legalapvetőbb szintekig visszabontják a mozgást, a tangó legesszenciálisabb, a „séta az ölelésben” megközelítéséig.

A darabban két gyulai művész Kovács Vanda és Beszterczey Attila is szerepel majd. Beszterczey Attila úgy fogalmazott, az előadás irodalmiságán keresztül láthatóvá válik, hogy őseink bűneit mennyire hordozzuk magunkban. 

– Ehhez Argentína történelmileg is érdekes terepet jelent – fogalmazott. – A bűnöket nem követtük el, mégis kérdés, hogy milyen stációjárásokat kell véghez vinnünk, hogy ezeket a spirituális görbéket kiegyenesítsük.

A színművészek közül Kovács Vanda és Tasnády-Sáhy Noémi azt a csapategységet, az újabb impulzusokat emelte ki, amelynek részeként a próbák zajlanak. 

Az egyik kulcsfigurát, a „vak Homéroszt”, „Borges-t” megformáló Sipos Imre kiemelte, nem egy realista műről, hanem költői színházról van szó, ami csodálatos vegyítéke a halálnak és a szerelemnek, a férfi-nő kapcsolatnak, a kultúrák találkozásának. 

– Impulzív darab, amely rengeteg asszociációra ad alkalmat mind az alkotók, mind a nézők számára. Elsősorban életérzést és nem történetmesélést jelenít meg. A nézők számos olyan dolgot élnek majd meg belül, amit egy hagyományos értelemben vett színházi előadásban nem, így az előadás aktív jelenlétet kíván a jelenlévőktől – fogalmazott, majd szólt arról, hogy az általa megformált figura a vakságával, Borges-ségével, Homéroszságával mozgatórúgója az eseményeknek.

Ennek kapcsán Tapasztó Ernő hangsúlyozta, nem kikapcsolni, hanem bekapcsolni szeretnék a nézőket.

A megkapó, megható pillanatok is megjelennek
Az előadásban ugyancsak fontos szerepet játszó Gerner Csaba kiemelte, nagyon szimpatikus, ahogy a borges-i, márquezi mágikus realizmus megjelenik darabban. A megható, megkapó pillanatok, sztorik, mini kis részek nagyon tanulságosak.

– Ezek az apró dolgok olyanok, mintha a néző kapna valami apró kellemes meglepetést, ami visszacseng a fülében, amire jólesik gondolni – nyomatékosította. 

A vármegyénkhez is kötődő Gulyás Attila a munkafolyamatot emelte ki. Mint mondta, művészileg nagyon közel áll hozzá a közös alkotó folyamat, ahogy a csapat együtt gondolkodik. Hasonlóan vélekedett a kérdésben Éder Enikő is.

Az európai fiatalembert megformáló Sipos Áron elmondta, az előadás azon túl, hogy a generációs bűnöket, traumákat, életérzéseket dolgozza fel, párhuzamot von kontinensek között is.

– Mutatja, hogy mi közünk van egy messzi dologhoz, a tangó életérzésnek nevezett argentin világhoz. Ezt érdemes felfedezni, és jó a részese lenni ennek az útnak – tette hozzá.