2019. 02. 01. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

A tavalyi US Open, az amerikai nyílt teniszbajnokság megnyerése után még csak azt gondoltam, egész ügyes ez a japán lány, ez az Oszaka Naomi. Persze, be kell vallanom, a női teniszt, illetve az ott beállt erőviszony-változásokat korántsem követem annyira nyomon, mint mondjuk a nemzetközi labdarúgást. Ennek figyelembe vételével, nem is volt olyan dilettáns a „szakmai” megállapításom. Nem tagadom, az Australian Open meccseit is inkább magyar érdekeltségű szemüvegen keresztül figyeltem, amíg „ott voltunk”… Így jóformán az utolsó pillanatban vettem csak észre, hogy Oszaka Naomi ismét finalista.

Várakozásomat felajzották a szakkommentátorok statisztikái. Hogy mire gondolok? Kiderült, győzelme esetén Oszaka – mindkét nemet tekintve – az első ázsiai világranglista-vezetővé lép előre. Ezzel szemben, ha riválisa, Kvitová nyer, 28 évesen ő lenne világelső-szerepkörben a legidősebb debütáló. Mi más, ha nem ez egy igazi ki-ki meccs? Ez a sportesemény rögvest le is ragasztott a képernyő elé… Azt most nem ecsetelném, hogy milyen fantasztikus finálé volt. Legfeljebb egy megjegyzésem lenne, döntő szett, döntő labdamenetében rezzenéstelen arccal challenge-t kérni, majd így nyerni, nem akármilyen bátorságról árulkodik. Azaz Oszaka bátor is…

Amikor kikerültem a meccs bűvköréből, elkezdtem azon gondolkodni, hogy jövőre Tokió lesz a nyári játékok házigazdája. Amiben hagyományosan jók a japánok, mint a dzsúdó, a torna, az asztalitenisz, a karate vagy az úszás, nem kell nagy merészség – különösen hazai környezetben – olimpiai érmet, érmeket jósolni nekik. Oszaka teljesítményét látva ezen sportágak sorához a tenisz is csatlakozott. De felderengett a tavalyi vízilabda világliga szuperdöntője is, amikor pólósaink éppen, hogy csak legyűrték a szigetország válogatottját… Arról nem is szólva, hogy a láng fellobbanásáig még szűk másfél év hátra van.

Addig pedig még sok víz hömpölyöghet le Tokió folyóján,

a Szumidán is. Emellett van egy sanda gyanúm, mint az utóbbi időkben minden olimpiát rendező ország, Japán is nagyon készül erre a seregszemlére… Persze mi is, itt, a Duna-mentén.

Ötvenöt évvel ezelőtt kifejezetten jó szájízzel érkezhetett haza a sportdelegációnk a távol-keleti országból. Az 1964-es olimpián ugyanis tíz arany-, hét ezüst- és öt bronzérmet nyertünk. Amennyiben ezt meg tudnánk ismételni vagy közelíteni, valószínű, itthon senki sem irigykedne, ha a női teniszben „az az ominózus” Oszaka diadalmaskodna.

Címkék

Hozzászólások