A különc orosházi birkózó ötven éve az olimpiára készült

Az orosházi birkózás centenáriumi éve 2020. Sok remek sportembert kineveltek az évtizedek alatt, akik öregbítették sportáguk és a város hírnevét. Rábukkantunk egy napra pontosan 50 évvel ezelőtt, 1970. július 12-én Seleszt Ferenc által írt tudósításra, ami elődünk hasábjain, a Békés Megyei Népújságban jelent meg Megkésett első virágzás címmel. A különc Botond Imre birkózóval kapcsolatos emlékeit idézte fel az újságíró, amikor egy zimankós januári napon Gyopároson megpillantotta a kigyúrt fiatalembert, aki térdig érő hóban futott a maga 110 kilójával.

„Egyetlen fürdőruhaféle volt rajta, testén izomkötegek fénylettek az izzadságtól – miközben mások fázósan húzták össze magukon a kabátot.

– Edzünk? Edzünk? – és erre mosolygós igen volt a válasz. Mert Botond Imre, az Orosházi Spartacus első osztályú birkózója mindig mosolygott. Az erős testek gyengéd szívet takarnak – jegyezte meg az újságíró. Ekkor még nem tudta a közvélemény, hogy vajon miféle különcség a futás térdig érő hóban.

Nyáron ismét találkozott Seleszt Ferenc és a birkózó. Mosoly akkor is volt, csak másként: kiderült, miért is futott a zimankóban a sportoló. Lássuk, mi történt éppen 50 éve.

Botond Imre élete legnagyobb eseménye volt, hogy részt vehetett az 1970-es birkózó-Eb-n, ahol ötödik lett. Ez volt az első nagy világversenye.

Magyar Bajnokságban tizenháromszor volt második félnehézsúlyban, s már azt hitte, ő lesz az örök második. Kicsit eltemetettnek érezte magát, de bízott önmagában. Átállt a nehézsúlyra 1969-ben. Hét ellenőrző versenyen kellett elsőnek lennie, hogy kiutazhasson az Eb-re, ugyanakkor megnyerni a nehézsúlyú szabadfogású vidék- és magyar bajnokságot. Kijutott oda, ahol 24 ország 170 versenyzője állt szőnyegre.

„Ötödik lettem. Ha dobogóra állhatok, az elbizakodottá tett volna – nyilatkozta, majd arról beszélt, a fővárosiakhoz képest neki nehezebb a helyzete, alig talál olyan edzőpartnereket Orosházán, akik megszorongatnák.

– Harmincegy éves vagyok, nem túl fiatal és nem is öreg, hogy búcsút intsek a szőnyegnek. Kicsit későn érett be a sok munka, de már látom, hogy érdemes. Az olimpiáig szeretnék versenyezni, szép lenne, ha Münchenben (1972) kijönne a lépés.”

Ám ez a lépés nem jött össze. Botond Imre elhagyta Magyarországot, Amerikában telepedett le. Connecticut államban, New Fairfieldben él családjával. Felesége elmondta, az orosházi sportoló a tengerentúlon nem folytatta sportpályafutását. Családot alapított, az aktív, munkás éveket másfél esztendeje fejezte be. A korábbi orosházi birkózók közül Fekete Bálinttal tartotta a kapcsolatot. 2005-ben is hazalátogatott, akkor is adott interjút a Békés Megyei Hírlap sportrovatának. Örömmel töltötte el, hogy egykori sporttársaival is találkozhatott.

Emlékversenyt terveznek októberre

E sportág száz esztendejének a könyvbe rendezésére vállalkozott egy maroknyi kis csapat. Fekete Bálint egykori birkózó is tagja. Elárulta, élete 62 évével kötődik ehhez a sporthoz. Az anyaggyűjtésen már túl vannak, a rengeteg fotó kiválogatása, rendezése folyamatban van. Októberre birkózó-emlékversenyt terveznek Orosházán, addig a könyv is elkészül.

A századik évfordulóra számos eseményt terveztek a városban, de a koronavírus ebbe is beleszólt. A Justh Zsigmond Városi Könyvtár az orosházi birkózás 100 éve előtt tisztelegve hozta létre a 100 év – 100 cikk – Az orosházi birkózás 100 éve oldalt. Itt a kezdetektől, vagyis 1920-tól napi rendszerességgel egy-egy cikket megosztanak a kor sajtójából.

„Az első néhány évtizedből nehezebben találni a századik évfordulóhoz, napjainkhoz közeledve viszont nehéz lesz kiválasztani azt az egy cikket, ami ide kerül.”