Teljes zenei átalakulás előtt áll Köles Eliza

– Hogy a zene iránti szeretet honnan jött, azt hiszem nem kérdés: Békéscsabán sokan ismerték édesapádat, Köles Istvánt nemcsak a közéleti tevékenysége, hanem a kiemelkedő zenei tudása miatt is, több jazz együttesben is zenélt. Számodra már gyermekkorodtól evidens volt, hogy zenei pályára lépsz?

– Nem is olyan rég édesanyám elmesélt egy történetet. 1 év körül lehettem, kúsztam-másztam a nappaliban, amikor felcsendült az örömóda a tévében. Én abban a pillanatban eldobtam mindent, ami a kezem ügyében volt, és a fülemet a tévé felé fordítottam. A szüleim próbáltak interakcióba lépni velem, de bármit csinálhattak, engem semmi más nem érdekelt csak a zene, és hogy minél jobban átadhassam magam az érzéseknek, amit kapok egy-egy zenei alkotástól. Ez a mai napig így van. Képes vagyok gombnyomásra sírni és nevetni egy-egy kedvenc daltól. Apu anno nagyon féltett, mert pontosan tudta mivel jár ez a szakma. Nagyon sokszínű, és egyáltalán nem egyszerű. Sokszor kellett nekem is átverekednem magam nehézségeken, és olyankor mindig megkérdezte tőlem: biztos, hogy akarod? Tudod, hogy bármikor elmehetsz más irányba, továbbra is folytatod? Nekem persze a legnehezebb időkben is határozott IGEN volt a válaszom, így hát nem tudtak mást tenni, csak bízni a döntéseimben, és abban hogy egyszer nagyon megtérül a kitartás és a befektetett energia. Apu már nincs velünk, de érzem, és tudom, hogy büszke rám.

– Középiskolai tanulmányaidat a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán végezted, vonzott a színészi pálya is?

– Igen, mivel egészen korán, 10 évesen belecsöppentem egy színdarabba Békéscsabán, ahol már saját dalom is volt, és végigéltem az ezzel járó próbafolyamatokat, premier bulit, megannyi felhajtást és izgalmat, amit egy színház adhat. Nagyon megtetszett, és prózában is ügyes voltam, ezért mindenképp egy erős humán suliba szerettem volna menni. Szentes és a suli bája elragadott. Hagytak minket játszani, és mivel én úgy gondolom, addig jó, amíg egy fiatal ember minél tovább meg tudja őrizni gyermek mivoltát, nem volt kérdés, hogy a HMG-be megyek.

– Merre vezetett az utad a gimi után, zenei tanulmányokba kezdtél, vagy más irányba is kacsingattál?

– Az élet nagyon jó rendező. Hagyta, hogy minden irányban kipróbálhassam magam. Persze, Szentes hevében mindenki színész akar lenni és ennek megfelelően automatikusan megpróbálja a Színművészeti Egyetemet. 18 évesen egyből a harmadik rostáig jutottam, ahol Novák Eszterrel megegyeztünk, hogy egy picit még fiatal vagyok ehhez a sulihoz, viszont épphogy kiléptem az egyetem ajtaján, rá két napra egy fél füllel elkapott castingnak köszönhetően leszerződtettek a Budapesti Nemzeti Színházba három darabra. Elkezdtem dolgozni. Megtanultam, hogyan működik egy profi gépezet. Ott minden más volt. Ha késtél, fizettél. Ha nem bírtad a tempót, jött a következő. Ez egy vidéki kislánynak ijesztő, egyben bámulatos volt. Nagyon hálás vagyok a színháznak, mivel ezt a munkamorált vittem magammal és a mai napig hasznát veszem. A Nemzeti Színház felajánlotta a következő évadot is, de nagyon hiányzott a zene folyamatos jelenléte az életemből, ezért úgy döntöttem lépek egy nagyot, és megpróbálom a Bartók Konzi Jazz tanszakát. Furcsa mód úgy mentem a felvételire, hogy egyetlen jazz standardet sem ismertem (pedig egy jazz tanszakon alaphangon 200-at kell tudni), de bátran elkezdtem improvizálni, és valószínűleg annyi zeneiséget magamba szívtam otthon, hogy ennek köszönhetően mégis felvettek. Életem leghasznosabb három éve volt. Teljesen átformált, ha úgy tetszik, zeneileg megreformált. A mai napi nagyon sok szakmai kapcsolatom, barátságom épül az ott eltöltött időkre.

– Ha jól tudom, több együttesben is megfordultál, jelenleg a Belmondo zenekarból ismert Czutor Zoltánnal is fut egy közös projektetek, a gyermekeknek szóló Czutorborsók. Mesélnél arról, hogyan vette kezdetét a közös munka, és milyenek a visszajelzések?

– Zolival lassan 2 éve dolgozunk folyamatosan együtt. Az ötlet onnan jött a gyereklemezre, hogy Zoli kisfia meg volt őrülve a közlekedési járművekért. Aztán belegondoltunk, hogy még senki nem csinált ilyen témában gyermekeknek és egyben felnőtteknek szóló dalokat. Úgyhogy Pálfy Zsolttal együtt hárman összegyűltünk, és megírtuk a Kresz Géza utazásait. A visszajelzések fantasztikusak, ugyanis a lemez Fonogram-jelölt volt, illetve a megjelenés óta folyamatosan teltházas koncerteket adunk országszerte.

– A Czutorborsók mellett Gönczi Gábor zenekarában, a Smile Rock Circusban is hallhatunk, hogy „jöttetek össze”?

– Megismertem egy kiváló jazz zongoristát, Rafael Máriót, akivel elkezdtünk duóban zenélgetni. Márió jó barátságban volt Gáborékkal, és néha egy-egy Smile koncert előtt fellépett jazz műsorral. Egyszer megkérdezte, volna-e kedvem Gáborék előtt játszani, én pedig boldogan igent mondtam, holott fogalmam nem volt arról, ki is az a Gönczi Gábor, és eszik-e vagy isszák a Smile-t. Eljött a nagy nap, elkezdtünk játszani, majd (ezt később mesélték nekem) meglátott a zenekar managere és írt egy sms-t Gábornak, aki éppen úton volt a helyszínre: “Azonnal gyere ide, olyat látsz, minden bajod lesz”. Szóval jól meglestek maguknak, másnap pedig már egy állásajánlatot kaptam tőlük, ami már több mint 4 éve tökéletesen működik. Nekem lassan második családom ez a zenekar, mivel rengeteget vagyunk együtt, és nagyon jól ismerjük egymást. Azóta nem csak énekesnő vagyok, hanem művészeti vezető is, azaz minden zenével kapcsolatos kérdés hozzám érkezik be. Igyekszem folyamatosan fejleszteni és frissen tartani a csapatunkat.

– A szólókarrieredről se feledkezzünk meg, mely Eliza Köles néven fut. Ezen a fronton mik a terveid a 2018-as évre?

– Ez a kérdés éppen nagyon aktuális, mert ki se látszom a munkából. Egy teljes zenei átalakulás vette kezdetét. Ugye szokták mondani, ahogy az ember változik, úgy a zenéje is változik vele. Én éppen egy erős önismereti út után vagyok, és ez a zenémen is fog érződni. A magyar nyelvre fogok koncentrálni és a mondanivalóra. Sok mindent szeretnék mondani, és már gyűlnek a papírfecnik a sok ötlettel. Éppen egy otthoni stúdiót üzemelünk be a párommal, és onnantól kezdve ontjuk a dalokat. Nagyon várom, milyen csodák fognak születni a kezeink között.

– Kellett fontossági sorrendet állítanod az egyes zenekarok között?

– Minden projektemet saját gyermekemként szeretem, azonban a saját munkáim mindig első helyet foglalnak a szívemben, ugyanis az vagyok én, a dalaimon keresztül szólok az emberekhez.

– Egy időben a Hollywood Hírügynökség Youtube-csatorna intrójában is a te hangodat hallhattuk, Szirmai Gergely keresett fel ez ügyben?

– Mint az életemben olyan sok minden, ez is egy hirtelen ötlettől vezérelve született. Imádtam Szirmai Gergely videóit, majd belegondoltunk milyen lehetne intrót írni neki. Szóval gondoltunk egy nagyot az egyik ismerősömmel, és pár óra alatt felvettük ezt a szösszenetet, és elküldtük. Ez a kis kedvesség annyira bejött neki, hogy több évig hallhatták az emberek a videók előtt a dalt.

– Így, az év elején, ha visszatekintesz, milyennek értékeled a 2017-es évet a karriered szempontjából, és mit vársz az idei évtől?

– 2017-es év egy ajándék volt. ‘16 végén két dolgot kértem az univerzumtól: szerelmet és külföldi munkát. 2017. január 28-án megismertem a mostani kedvesem, akivel együtt két hónapon keresztül megannyi országban zenéltünk. Minden, amit kértem, valósággá vált, és azóta mindig megköszönöm, ha valamilyen álmom létrejön. Ettől az évtől annyit kérek, hogy amibe energiát tolok, hozza meg gyümölcsét.

– Ha szabadidőd engedi, milyen hobbinak hódolsz?

– Imádom a nyugodt és hosszú beszélgetéseket. Akár a kedvesemmel, akár barátokkal, családdal, és mindegy, hogy mi a környezet, csak legyünk együtt és szeressük egymást. Erre olyan kevés energiát fordítanak az emberek, pedig minél jobban gyorsul a világunk, annál inkább szükségünk lesz ezekre a pillanatokra.

Beküldött fotók