„Egy házasságba B-terv nélkül kell belemenni” – vallja a békéscsabai lelkész

– Mi a véleménye az Angliából indult és idén nálunk tizenhetedik alkalommal megtartott házasság hete mozgalomról?
– A házasság hete szerintem egy fontos értékre hívja fel az emberek figyelmét. Annyi mindennek van ünnepnapja vagy emléknapja egész évben, miért ne lehetne vagy kellene, hogy legyen a házasságnak és ezzel szoros összefüggésben a családnak is. Ez a kettő leértékelődőben van, ami nem új folyamat, már évtizedek óta látjuk. Ezen a héten több kontinens számos országában előadások, házaspároknak szervezett foglalkozások, továbbá szakmai publikációk, interjúk irányítják rá a figyelmet a házasság értékeire. A sorozat idei mottója: „Állandó megújulásban”, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy a házastársi kapcsolatnak mindig meg kell újulnia; ugyanakkor biztató is, mert ha mindkét fél akarja, soha nem késő elkezdeni a megújulást.

– Úgy érzi, hogy a házasságot meg kell védeni? Talán az egyéb, alternatív együttélési formáktól?
– A házasság „válsága” szerintem a társadalmi változásokkal függ össze. Az a fogyasztói társadalmi szemlélet hozta magával, ami mindent azonnal megkapni, birtokolni és élvezni akar, aztán amikor már nem tetszik vagy jön egy újabb, akkor eldobja a régit. Ez a mentalitás tárgyakra, munkahelyre, emberi kapcsolatokra és benne a házasságokra is igaz lehet. A kapcsolatok mélysége sekélyebb lett, annak ellenére, hogy tapasztalatom szerint a vágy a kapcsolódásra benne van továbbra is az emberi lelkekben, nem veszett el. A házasságok meggyengülésének másik oka a társadalmi berendezkedés változása, konkrétabban a nők szerepének átalakulása. A nők egyes társadalmakban sokáig másodrendűek voltak a férfiakhoz képest. Ez véleményem szerint nem volt helyes. Annyi szerepük volt a családokban, hogy jó feleségek és jó anyák legyenek, jeleskedjenek a házimunkákban és a gyermeknevelésben. Bő egy évszázada ez elkezdett átalakulni, és az önálló, önmagát megvalósító női szerepet kezdték el hangsúlyozni, talán mára túlhangsúlyozni. Szerintem ez sem helyes, a nők helyzetére gyakorolt következményét látjuk. A nők tömegei álltak munkába, sok munkakör mostanra teljesen elnőiesedett. Napjainkban ahhoz, hogy egy családot anyagilag fenn lehessen tartani, szinte minden esetben a férjnek és feleségnek is dolgoznia kell. A nők túl vannak terhelve, hiszen a munkahelyük mellett a családban továbbra is helyt kell állniuk. Sajnos sok férfi nem veszi ki a részét a házimunkákból vagy a gyermeknevelésből megfelelő mértékben. Ez növeli a családon belüli feszültséget, konfliktust szül vagy mélyít el, és ha nincs megfelelő kommunikáció a felek között, és nem kezelik helyesen a konfliktusaikat, az elégedetlenség egymással szemben erősödik és a házasság szövete felfeslik. 

Ami az egyéb együttélési formákat illeti, ott is lezajlik ugyanez a folyamat, de még gyakrabban és gyorsabban vezet el a kapcsolat szétszakadásához, hiszen már a kezdetben sem volt teljes elköteleződés. Olvastam korábban egy követéses felmérésről, amiben kimutatták, hogy a vizsgálat alá volt párok közül a vizsgálati időszak végére a házaspárok 19 százaléka nem élt együtt, míg élettársaknál ez a szám ugyanannyi idő alatt 39 százalék volt.

– Ön szerint a házasság Istentől rendelt?
– A Biblia első lapjain olvassuk, hogy Isten megteremtette az első férfit, aztán azt mondta, hogy szerez neki segítőtársat, és az oldalbordájából megteremtette az első nőt. A Szentírás megerősíti, hogy Isten terve az volt, hogy a férfi és a nő élethosszig, társként éljen együtt, ezért mi keresztények valljuk, hogy a házasság Istentől ered. Azonban ellentétben azzal, ahogyan gyakran hallom megnevezni, én nem „intézménynek”, hanem sokkal inkább „közösségnek” tekintem a házasságot. A Bibliában azt is olvassuk, hogy egy házasságban hárman vannak jelen, a feleség, a férj és a Teremtő, és ez a hármas kötelék erős, nem szakad el egykönnyen. Szeretném elmondani, hogy véleményem szerint ez nem csak a hívő keresztény emberek házasságára igaz. Nem mindenki kapcsolódik tudatosan Istenhez, de ez Őt nem akadályozza meg abban, hogy nekik is jót akarjon. Gondot visel azokról a párokról is, akik ezt tőle nem kérik. Ugyanakkor viszont több áldást tud adni azoknak a pároknak, akik Istennel együtt indulnak a házasságba, és vele együtt élik meg kapcsolatukat a mindennapokban, az áldásait kérve. 

Az Isten által elképzelt házasság egy férfi és egy nő élethosszig tartó kapcsolata, de az emberiség története során sok egyéb formát kitalált az együttélésre. Már a Szentírásban is olvasunk elhajlásokról, amelyekről minden esetben kiderült, hogy nem képesek betölteni maradéktalanul az isteni szándékot, és az emberek mindig megszenvedték a rossz döntéseik következményeit. Az Ő elképzelése szerint a házasságban a felek segítő társai egymásnak, féltetlen szeretet és elköteleződés a jellemzőjük. Ilyen a jó és teljes házasság, és ez a jó és teljes család alapja. Amilyen a házasság, olyan lesz a család is. 

– Amikor önt lelki vezetőként megkeresik házaspárok, mire panaszkodnak, mi akadályozza a boldogságukat? Mi az ön tanácsa ilyenkor?
– Azoknál, akik engem megkeresnek, az elmesélt történetek hátterében az elhidegülést fedezem fel. Páros magányban élik a mindennapokat. Ez általában a kommunikáció ellaposodásával indul, majd folytatódik a konfliktuskezelés mellőzésével vagy hibáival. Ehhez még hozzájárul az, hogy csökken a hajlandóság a másihoz való alkalmazkodásra, és így egyre jobban előtérbe kerül az „én”, és egyre kevesebb lesz a „mi”. Az anyagi gondok nem játszanak vezető szerepet a házasságok felbomlásában, ez inkább csak „rátesz egy lapáttal”, és megfigyelésem szerint a hűtlenség is egy következmény, újabb jele a megingott bizalomnak és fellazult szövetségnek. Milyen tanácsot adok? Azt biztosan el tudom mondani, akár a magam 27 éve tartó házasságára is gondolva, hogy azok a házaspárok, akik elegendő minőségi időt töltenek egymással, időt és odafigyelést szánnak a kapcsolatra, az „én” helyett a „másikra” is tudatosan figyelnek, ők meg tudják előzni az elhidegülést, az eltávolodást, az érzelmi leválást. Ha ezeket az elveket kitartóan törekszünk megvalósítani, meg fog újulni a kapcsolatunk.

– Vannak, akik 40, 50, 60 éve élnek házasságban. Mit tanulhatunk meg ezektől a házaspároktól?
– Az biztos, hogy ők B-terv nélkül mentek bele a házasságba, teljes odaszánással. De akiknél az elköteleződés már az elején hiányos, azok hamar meg fogják találni az okot, ami miatt kilépnek a kapcsolatból. Akik 40, 50, 60 éve élnek házasságban, mégpedig boldog házasságban, azoknál mindig megtaláljuk a kölcsönös és feltétel nélküli szeretetet és tiszteletet, a máskiért való áldozathozatal képességét és az őszinte megbocsátást. Gyakran fedezek fel nálunk egészséges humort, egyfajta kedves, viccelődő, a másikat sosem bántó kommunikációt, ami segít a szükségszerűen fellépő konfliktusok kezelésében, a derűs családi légkör megteremtésében. Ha a házastársaknál jó a kapcsolat Istennel is, az segíti a házasság stabilitását, meghittségét.