Megszólaltak a Kis-Sárréten a szarvasbikák

Az immár évek óta nagy népszerűségnek örvendő programon ezúttal félszázan vettek részt. Ez is jelzi, hogy a szarvasbőgés nemcsak a vadászok, hanem minden természetszerető számára különleges élményt jelent. Az időjárás kedvezett a kiránduláshoz, így kellemes, kora őszi napsütésben indultak gépkocsikkal a halastavakra. A bőgőhelyektől tisztes távolságban leparkolva, gyalogosan közelítették meg a területet.

Természetesen szó esett közben a vidék természeti értékeiről, a Kis-Sárrét változatos élőhelyeiről, a halastavak madártani jelentőségéről. A nemzeti park megfigyelőtornyához érve már onnan is megcsodálhatták a gazdag madárvilágot, és a távolban ugyan, de néhány bika is megszólalt.

A bőgőhely mentén lévő gáton sétálva barkóscinegék csapatait figyelhették meg. Nagy kócsagok, szürke gémek repültek, récecsapatok indultak esti táplálkozó útjukra, a nyári ludak pedig éppen a táplálkozóterületekről tértek vissza a tavakra. A látványt még csak fokozta több ezer fecske cikázása a nádasok fölött, ahogy vonulás előtt éjszakázóhelyeikre érkeztek.

A közelben egy feltehetően idősebb bika többször is felhördült, de komolyabb, hosszabb és hangosabb bőgést csak a távolabbi pontok felől hallottak a kirándulók. Sötétedés után értek vissza a megfigyelőtoronyhoz, ahol még búcsúzásként a közelben két bika is megszólalt, tanújelét adva annak, hogy milyen impozáns hangon szólnak ilyenkor a gímszarvas bikák.