Időjóslást tartottak a csabai turisztikai főpályaudvaron

Megtartották a Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvar időjósló játékának második részét csütörtökön délelőtt. Február 2-a, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, amihez számos hiedelem kötődik. A népi hagyomány szerint a téli álmot alvó medvék ezen a napon hagyják el először barlangjukat. Úgy tartják, ha ilyenkor szép idő van, és a medve meglátja az árnyékát, visszatér a barlangjába, mert a tél még sokáig elhúzódik.

P. G.

Sós Imre Háló Zsoltnak adott ajándékot /Fotó: Bencsik Ádám/

Sós Imre állomásfőnök ennek kapcsán indított két részből álló játékot. A vállalkozó kedvű időjósok január 31-ig SMS-ben megtippelhették, hogy február másodikán a kisvonatnál meglátják-e a saját árnyékukat. Akik pedig helyes prognosztizáltak, egy hűtőmágnest kaptak ajándékba. Elsőként Háló Zsolt tippelt helyesen, ő az igent jelölte meg, és mivel tényleg látszódott az árnyéka, így az első ajándékot ő vehette át Sós Imrétől.

Ezt megelőzően Harangozó Imre tanár, néprajzkutató szólt arról, hogy február 2-a Békéscsabán különösen jelentős napnak számít. Ahogy portálunkon is megírtuk, a hivatalos naptárakban nem szerepel február 2-án a Mária keresztnév, azonban Békésben, különösen Békéscsabán sok Mária ekkor ünnepli a névnapját, főként a szlovák származású, evangélikus vallásúaknál van ez így.

Mint mondta, e jeles napon a farsang vége felé járunk.

– A farsang mozgó hosszúságú időszak. Kezdete, a vízkereszt állandó, míg a vége attól függ, hogy mikorra esik a húsvét – tette hozzá. – Közel vagyunk azokhoz a napokhoz, amelyek a végét jelenti a farsangnak. Szólt arról, hogy térségünkben élt, él a farsangtemetés szokása. Ilyenkor elbúcsúztatták a telet, álarcos menet vonult végig a településen. Békéscsabán is megvolt ez a hagyomány az 1920-as évekig, amikor rendelettel betiltották mondván, hogy egy városban nem illik ilyen falusias szokást tartani.

A medvével kapcsolatos szokásról úgy fogalmazott, ez a hagyomány kicsit a médiához is kötődik.

– A tradíció olyan, mint a népzene, amelyről Kodály azt mondja, hogy nincsen eredeti változata, csak változataiban él. Egy folyamatosan változó hagyományról van szó, és a mi vidékünkön nehezen elképzelhető annak tartása, hiszen nem élnek erre medvék és nincs barlang. Ez a két apróság árnyalja a dolgot.

A Sós Imrével korábban készített Podcast-beszélgetésünket ITT hallgathatja meg.