A fényképészet nem csak a kattintásról szól az Ábrahám házaspárnak

Alaposan be vannak táblázva az Ábrahám házaspár mindennapjai. Alig végeztek az első osztályosokkal, elkezdődtek és folyamatosan mennek a végzős tanulók tablófotózásai. A saját műtermükben készítik a felvételeket, emellett tetszés szerinti helyszínen kihelyezett műteremben ugyancsak zajlik a munka. A kellékek kapcsán elmondták, hogy a diákok ruháihoz illő hátteret használnak.

Több beállítást alkalmazva készítenek mindenféle képet a fiatalokról: mosolygósat, lazát, illetve komolyat egyaránt. Nagy segítséget jelent, hogy egy monitoron a gyerekek azonnal visszanézhetik, hogy milyen fotó készült róluk, így szükség esetén tudnak változtatni is, minden igényt ki tudnak elégíteni. A lányoknak olykor vannak különleges kérései is – most nagyon szeretik a csak kis huncutnak nevezett fényképeket –, a fiúkra nem jellemzők a speciális kívánságok.

Amíg Béla viszi a munka szakmai részét, többek között azt, hogy megfelelőek legyenek a beállítások és a fények, addig Magdolna arra ügyel például, hogy ne legyenek félrecsúszva a fiúk nyakkendői, hogy a lányok frizurái tökéletesek legyenek. Kifogyhatatlan a praktikákból is, ha azt veszi észre, hogy egy fiatal feszeng, akkor sokat beszélget vele, mielőtt a diák helyet foglal a kamera előtti székben. Úgy vélik, ez az a hozzáállás, ami miatt szeretnek is velük dolgozni az általános és középiskolák, és a szülők így biztosak lehetnek abban, hogy remek képek születnek.

A fényképészet nem csak a kattintásról szól, és rengeteg összetevőből áll, hogy mitől lesz jó egy fotó. Fontos a beállítások mellett az is, hogy elkaphassák azt a megfelelő pillanatot, amikor természetességet sugároz a fiatal. Negyvenkét éve dolgoznak együtt, megosztva a szakmai és szervezési feladatokat, és ennyi évtized után is minden nap tanulnak valamit, hogy mit lehetne másként, jobban csinálni.

Manapság, amikor szinte mindenki fotóz, legalább telefonnal, sokan nem képesek megkülönböztetni, hogy melyik a jó és a nem jó felvétel – fogalmaztak. Ráadásul nem is mindegyik fotóból lesz kép: azaz hiába van akár több száz vagy ezer felvétel is a számítógépen, a telefonon, azokat nem nézik vissza és nem maradnak meg igazán emlékként. Pedig szerintük a mai napig szívesen vesznek a kezükbe és nézegetnek az emberek egy-egy fotóalbumot.

Édesapja mellette tanult, majd jött az államosítás, és be kellett lépniük a szövetkezetbe. Béla 1976-ban kezdte tanulni a szakmát, eleinte szövetkezetben dolgozott, az ipart 1983-ban váltotta ki, letette a mestervizsgát is. Magdolna pedig minőségi ellenőrként dolgozott a szövetkezetben, így cseppent bele a fotózás világába, majd megszerezte a szükséges végzettségeket. Mindig szeretett emberekkel foglalkozni, a fényképészet pedig erről is szól.