Kézi lyukkártyás szövőszéken sző a tótkomlósi Sas András

Sas Andrást szeretném az újság figyelmébe ajánlani. Romániából költözött a mi városunkba. Egy filmet is forgattak nála. Kérem, keressenek rá a Komlósi Jacquardra – így kezdődött a kapcsolatfelvétel. A kisváros egyik utcájában megtaláltuk azt a bizonyos házat, ahol egy mosolygós fiatal férfi nyitott ajtót. Virágok között jutottunk be. Minden helyiségben munkára kész szövőszékeket láttunk. Minden arról árulkodott az épületben, hogy a kézművesség (hímzés, horgolás, szövés) hagyományos és különleges lakásdíszei, textíliái megbecsült helyen vannak itt. Rácsodálkozásunkra a házigazda csak annyit tett hozzá: műhely ez, de talán annál is több.

Arra kértünk Sas Andrást, mesélje el ország- és szakmaváltását: – Temesváron születtem, Aradról költöztem át Tótkomlósra. Tetszett, hogy ebben a kisvárosban nyüzsgő élet és hagyománytisztelet van, megbecsülik a kézművességet is. Házat kerestem, ami jó műhelynek is. Erre a szép, régi építészeti hagyományokat magán viselő szlovák parasztházra esett a választás – mesélt s közben körbe is vezetett.

– A szövéssel mikor ismerkedett meg?
– Aradon voltam orgonista a katolikus templomban. A sok szabadidőmet akartam tartalommal megtölteni. Egy nyaraláson láttam meg azt a szövőszéket, ami megpecsételte életem folytatását. Hét éve úgy döntöttem, azon a régi szövőszéken megtanulok szőni – sorolta élettörténetének alakulását a fiatalember, aki azóta már vett új s még újabb szövőszékeket. Nyolcat.

– Mindegyiken megkezdett munkadarabok vannak...
– Ezen vásznat, konyharuhát szövök, odébb, azon a másikon damasztot. S van négy nyüstös szövőszékem is, azon függönyt, asztalterítőt – magyarázta el mindegyik specialitását. Ám ami miatt az ajánlást is kaptuk olvasónktól, az a legnagyobb szobát uralja... Van három, eredeti kézi Jaquard lyukkártyás szövőszékem is. Ez kuriózum Magyarországon, de Európában is csupán néhányan vannak, akik ilyen gépen szőnek. A közösségi oldalamnak is ezért adtam ezt a nevet. Szeretném ezt a régi hagyományos szövőtechnikát megismertetni, népszerűsíteni. Ez a legspeciálisabb szövőszék. Itt párnahuzat, asztalterítő, kárpitanyagok készülnek díszes mintával – magyarázta Sass András, miközben a kártyák s minták sokszínűségére mutatott példákat, no és a pompás végtermékekre.

– Milyen motívumokat és milyen célokra kérnek a megrendelők?
– A népi minták mellett modern szőtteseket is készítek. A hagyományos lakástextilek mellett augusztusban egy bukaresti filmstúdiótól kaptam megrendelést. Középkori kosztümös filmet forgatnak, a ruha alapanyagát, rombuszos torontáli mintás anyagot szőttem 15 métert. De volt egy hölgy, ő népi hímzésekkel díszít ingeket. Sima pamutvásznat rendelt 100 métert. Ez ingvászon, ami éppen itt készül – mutatott a műhely egyik szövőszékén az éppen készülő alapanyagra András, aki azt is elárulta, hogy szorgos munkája eredményeként naponta 7-8 méterrel készül el.

– Ennyi szövőszék... Mindegyiken mást sző. Nem monoton ez a munka?
– A mozdulat ugyanaz, de nem érzem unalmasnak. Akkor igényel komolyabb koncentrálást, ha a minta bonyolultabb, például a szedett mintánál a rajz után számolni kell. Minden szövőszékhez kell az alaptudás, de mindegyik igényel más, speciális készségeket is. Ez ettől izgalmas. Sőt! A Jacquard szövőszék pedig olyan, mint egy kondigép, akkora erőkifejtést kíván – és állítását bizonyítandó, beindított a matuzsálemi szerkezetet, ami valaha a Győri Textilipari Szakközépiskola tulajdona volt.

– Igaz a hír, hogy Nagyvázsonyba készü szőtteseivel?
– Igen, a várban kaptam bemutatkozási lehetőséget. Mintát küldtek nekem, s annak alapján középkori stílusú anyagot szőttem. Járt itt forgatócsoport is, lefilmezték, hogy készül az anyag.