A téli napfordulót ünnepelték a hagyományőrzők Békéscsabán

Száraz fával, örökzöldekkel, dobokkal, kürtökkel és csörgőkkel, számos hangkeltő eszközzel érkeztek a hagyományőrzők kedden délután a Gabonamúzeum területére. A korábbi évek tradícióinak megfelelően a téli napfordulót, az újjászülető fényt ünnepelték, amely – mint ahogy Baji Miklós Zoltán fogalmazott – egy szakrális szertartást foglalt magában.

Elmondta, több leírása van, hogy annak idején a természeti népeknél miként zajlottak a napfordulós szertartások. Ennek megfelelően ők is megépítették az úgynevezett szent teret, ahol hagyományőrző pattintással beindították a lélektüzet, amelyből aztán életre keltették az őrtüzet. 

Mágikus sorsolással, varázsdob segítségével kiválasztották a résztvevők közül a Vízasszonyt, a Tűzembert, valamint a négy égtáj gyújtóit, akikre aztán fontos szerep hárult. A kelet felé néző kapunál a Tűzember és a Vízasszony füstölt, majd a Nap járásnak megfelelően feltöltötték a szent teret, és mindenki elfoglalta a megfelelő helyét, miközben egy speciális mantrát – lényegében varázsigét – ismételgettek. Hangsúlyozta: a tüzet is szükséges betájolni, és a régi tűzből – amely a napforduló előtti állapotot jelképezi – gyújtották meg aztán az újabbat.

Érdekesség, hogy elbocsájtó cédulákat készíthettek a jelenlévők, amelyre felírták azokat a dolgokat, például problémákat, amelyektől szeretnének megszabadulni.

A cédulákat aztán – a megfelelő pillanat eljövetelekor – a máglyába dobták. Emellett kérhettek is a szellemvilágtól, ennek érdekében helyeztek el felajánló szalagokat a környező fákon, bokrokon. Baji Miklós Zoltán elmondta: a mostani szertartással a nemrég elhunyt Forgács Lajosra emlékeztek, valamint a fohász során kérték a hetek óta kómában lévő Krajcsó András gyógyulását is.

Hozzátette: régen decemberben tartották a kerecsen ünnepét, és egyébként ebből a szóból ered bizonyos források szerint a karácsony szó is. Ilyenkor sólymokat röptettek, amiket az ég küldött.