2021.01.18. 14:43
Mórát megkedvelték Kunágotán
Móra Ferenc irodalmi munkássága mellett jelentős személyisége volt a magyar régészetnek. 1917-től a szegedi Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum igazgatójaként számos ásatást vezetett az Alföldön. 1925-ben Kunágotán hat honfoglalás kori lovassírt tárt fel, amelyről egy tanulmányt is kiadott. A közelmúltban Aradiné Balázs Zsuzsannának köszönhetően a Kunágotai Helytörténeti Gyűjtemény tulajdonába kerültek azok a magánlevelek, amelyeket Móra Ferenc és a kunágotai segédjegyző – Aradiné Balázs Zsuzsanna édesapja – váltott a feltárással kapcsolatban.
A 95 évvel ezelőtti ásatás Balázs Péter akkori segédjegyző nevéhez fűződik. A segéd- vagy más néven adóügyi jegyző 1925. február 26-án arról értesítette a szegedi múzeumot, hogy a község határában elhúzódó körsáncon találtak egy lovasleletet, törött kardot, kengyelt és érmet, amit elküldött a múzeumnak.
– A kunágotai segédjegyző különösen érzékeny volt a régiségekre, hiszen egy igazi kincses családból származott. Történt ugyanis, hogy 1856-ban a segédjegyző nagyapja a házuk udvarán egy vályogvető gödör ásása közben Csanád megye leghíresebb aranyleletére bukkant. Az arany- és ezüstkincsek egy avar kori fejedelmi sír mellékletei voltak. Balázs Péter e kincs bűvkörében nőtt fel. Hetven évvel később, amikor a napszámosok átadták a segédjegyzőnek a régi tárgyakat, akkor ismét előtérbe került a családi legendárium. Balázs Péter könnyen gondolhatta, hogy a szerencse és a hírnév ismét rámosolyog a községre. Nem lehetett tudni, hogy milyen titkokat rejthet még a homokdomb – ezekről az érdekességekről a helytörténész, Gábor László számolt be.
Móra a kunágotai leletek láttán azt írta, a leletek tipikus honfoglalás kori tárgyak. Kérte a segédjegyzőt, hogy vallassa ki a munkásokat, hogy a vitéz mellett találtak-e lovat, egyéb tárgyakat.
1925-ben a szegedi kultúrpalota igazgatója ígéretet tett a homokdomb feltárásra, de az ásatásra állami forrás nem volt. Gyűjtésbe kezdtek: hivatalnokok, tanítók, gazdálkodók összeadták a kétmillió koronát, ami a feltáráshoz szükséges kubikos munka árát fedezte. 1925. október 10. és 15. között a Boldog Antal tulajdonában lévő, cirokkal bevetett homokdomb mélyén hat honfoglalás kori lovassír rejtőzködött.
A feltárás országos ismertséget is kapott.
A Világ című újság 1925. október 28-án megjelent számában Móra Ferenc részletesen beszámolt a kunágotai eseményekről.
– Móra az itt tartózkodása idején dr. Morvai Ödön községi orvosnál kapott kvártélyt. Az ásatási napok végén Gaál Béla férfiszabóhoz vitte el varratni és mosatni a terepen használt pantallóját. A szabó felesége a későbbiekben a családi összejöveteleken tréfásan hangoztatta, hogy amilyen csúnya ez a Móra Ferenc, olyan rendes ember. A községet és a kunágotai embereket az író hamar megkedvelte. A faluról dicsérőleg megjegyezte, hogy: „Nem minden múzeumnak van olyan Kunágotája, mint az én szegedi múzeumomnak”. Az itt lakók közül Balázs Péterrel és Kisházi Zoltánnal szoros barátságot kötött.
Móra Ferenc Kunágotán írta az egyik legismertebb gyermekversét
Az író a hivatali elfoglaltságát félretéve olykor időt szakított a költészetre is. Így történt, hogy az egyik szép őszi nap végén a kunágotai segédjegyző asztalánál megszületett az író talán legszebb és legismertebb gyermekverse: A cinege cipője.
Barátság az író és a jegyző között
A segéd-, majd későbbi főjegyző lányától, Balázs Zsuzsannától tudjuk, hogy az édesapja amennyire tisztelte Móra Ferencet, annyira büszke volt a kettőjük között kialakult barátságra. Balázs Péter a későbbiekben több levelet is váltott az íróval, aki ekkor már Kedves Öcsém! megszólítással tisztelte meg őt – folytatta a történetet Gábor László.
Balázs Péter 1900-ban született Kunágotán. Hatalmas könyvtárral rendelkezett, melynek gerincét a szabadságharc történetét feldolgozó sorozat alkotta. Magas szinten tudott kártyázni, ami szinte társadalmi elvárás volt a polgári körökben. Balázs Péter az 1930-as évek végén, Kuti Gyula nyugdíjazása után a község főjegyzője lett.
