2020.07.11. 15:29
Végleg eltűnt a Spaten söröző Békéscsabán
Legutóbb a Spaten sörözőre mondták ki a végítéletet: bontás. Ezzel egy újabb kultikus vendéglátó-egység tűnt el több évtized után a föld színéről Békéscsabán. Vannak, akik sajnálják, mások örülnek neki, sokakban pedig régi emlékeket idéz fel. Így van ez az egykori Kishajóval, a Kék Macskával, a Pikk Dámával vagy a Rózsafával is. A Körös Hotel még áll, de ilyen állapotban inkább ne látnánk. Régi csabai szórakozóhelyekre tettünk időutazást.
Kukac, azaz Bérczesi András, a békéscsabai NB I-es futballcsapat vezérdrukkereként a régi és az új Spaten sörözőben is szervezte az Előre idegenbeli meccseire a ’80-as évek végén és a ’90-es években a buszokat. A régi Spaten helyén már jó ideje papír-írószer bolt működik, az ,,újat” pedig most bontották le.
– Amikor olvastam a hírt, felidéződtek bennem is a régi emlékek – hangsúlyozta Kukac. – A Fradi és a Debrecen elleni meccsekre indult a legtöbb különbusz, minimum négy, de nem egyszer előfordult, hogy nyolc. Mindkét Spatenben segítették a szervezést, felírták a jelentkezéseket, és az indulásnál akár már reggel – még ha vasárnapra is esett a mérkőzés – kinyitottak. Természetesen a fogyasztással igyekeztünk meghálálni a jóságukat.
Kukac volt az, aki a csapatlelkesítő rigmusokat vezényelte a lelátón, egyszer azonban nyolc buszt hagyott szurkolóstól Párkányi Gyulára. Egy Fradi elleni meccsre utaztak, és ahogy Gyula elmesélte, nem volt egy leányálom kordában tartani a drukkergárdát. A vendégszektort töltötték meg az Üllői úton, nemcsak a szervezett buszokkal, hanem a vonattal, kocsikkal, stoppal érkező Előre-szurkolók is.
– Nem tudom, hogy pontosan mikor nyitott ki az új Spaten, de arra emlékszem, hogy 1992-ben a gyermekem születése alkalmából már ott hívtam meg a barátaimat egy-egy italra – emlékezett Párkányi Gyula. – Sokáig csak az alap állt, később került rá a kupola.
Most viszont már az alap sem maradt. A csabai piac közelében lévő söröző épületét lebontották. Szarvas Péter polgármester nemrégen lapunknak elmondta, az elhanyagolt állapotú ingatlanban megesett, hogy hajléktalanok találtak menedékre. Maga az épület, a felépítmény nincs a város tulajdonában, azonban sikerült a tulajdonossal egyezséget kötni. A tulajdonos vállalta, hogy ,,eltünteti” az épületet, és a közterületet rendezett állapotban visszaadja az önkormányzatnak. A város 16,6 millió forintot fizet az épület tulajdonosának, ha a vállalásainak eleget tesz, és ezzel lezártnak tekintenek valamennyi, az adott ingatlannal kapcsolatos ügyet. Szarvas Péter hozzátette: az önkormányzat tervei között szerepel, hogy megszépítik a Trianon tér ezen részét is, ezzel üdébbé válik a városkép.
[video width="1920" height="1080" mp4="https://www.beol.hu/wp-content/uploads/2020/07/20200706150824.mp4"][/video]
A Spatentől nem messze, a mai Andrássy út 25. szám alatt üzemelt 1963-tól a Kishajó Bár, mely az egyik legismertebb szórakozóhelynek számított Békéscsabán. A Békés Megyei Népújság így tudósított a megnyitásáról: ,,Végre külsejében méltó, modern és reprezentatív szórakozóhelyet kapott Békéscsaba! E lap hasábjain már sokszor kifogásoltuk, hogy Csabának nincs megyeszékhelyi, rangjához – de egyáltalán egy mai városhoz – illő, megemelkedett szórakozási, esztétikai igényeinket kielégítő esti szórakozóhelye. Nos, úgy érezzük, hogy mikor ez igények kielégítését sürgettük, körülbelül olyan vendéglátóegységre gondoltunk, amilyet a január óta bezárt – akkortájt, régi alakjában már igen lompos és elhanyagolt – Kishajóból varázsolt Fischer Lajos tervező és a vendéglátó-vállalat építőbrigádja. Ruhatár, portás. (Értsd: csak kulturáltan öltözött és viselkedő vendégek számára üzemel a bár.) A két egymásból nyíló belső teremben rejtett világítás, gusztusos bárpult, fényes parkett, modern berendezés, narancssárga-zöld kárpitozás fogad. Kóté Árpád zenekara jó dzsesszt játszik. Ha valaki nem hiszi, hogy a Kishajó valóban ilyen szép, jó, mint ahogy leírtuk: tessék megnézni, a bár este 9-től várja vendégeit!”
Ferencz Rezső, a TótMelanzs – Kávéházi időhúzó című időszakos kiadvány tulajdonos-főszerkesztője ,,alapból” kell, hogy ismerje a csabai vendéglátóhelyeket, hiszen ezekben is teríti újságját.
– Vannak olyan stabil egységek, mint a Kispipa, a Borozó, a Sörbár, melyekben még fiatalként ,,mozogtam”, és ma is működnek – ecsetelte. – Ugyanakkor sorra zárnak be kocsmák, mert már nem számítanak olyan kulturális, közösségi, találkozási színtereknek, mint régen. A kocsmázás ugyanis nem volt egyenlő az italozással, bár amellett ,,jobban folyt a szó” is. Rezső az Így élünk mi vidéken című, csabai történetekkel teli könyvei is számos vendéglátóhelyi sztorit tartalmaznak. Ízelítő ezek címeiből és a helyszínekről: A halott törkölyt rendelt (Gödör – Kórház utca), Húsz forint (Kispipa – Bocskai utca), Szódásballon a fogason (Csaba Sarok/Olvasó/Csaba Szálló, Mc’Donalds – Szent István tér–Andrássy út sarka), Kókuszdió a kotróban (Kéményseprő/Kotró – Békési út), Öreg! A karate itt nem érvényes (Pálma Presszó – Luther utca), Egy úriember emlékére (Jóbarát/Magyar Király), Fröccsdemonstráció (Kishajó – Andrássy út.)
A Gyorsvasalást vállalunk című történetének elején a Kishajóról így ír a szerző: ,,Békéscsaba legendás éjszakai bárja volt a mai Korzó téren. Esti nyitás, félhomály, élőzene, tánc, likőrök és brandyk (csúcs a Triple Sec, és a Lánchíd Brandy), hosszú nyakú üvegben borok (Debrői Hárslevelű, Badacsonyi Szürkebarát, Egri Bikavér – nagyjából kész is a választék), pezsgő (habzóbortól a szovjet pezsgőig), napközben dolgozó, de éjszaka sem fáradt hölgyek. Egyszóval igazi, vérbő éjszakai mulató volt, évtizedekig kötelező éjszakai kikötő. Fejeződött itt be éjszakája tisztes, szorgalmas, családcentrikus munkásembernek, értelmiséginek, hivatalnoknak, maszeknak, szinte nem volt olyan csabai férfiember, aki legalább egyszer ne fordult volna meg a bárban. Természetesen voltak törzsvendégek is, akik hetente legalább egyszer, de inkább többször itt múlatták az időt, tárgyalták ki az élet dolgait.”
Hétvégeken Leszkó András is megfordult a Kishajóban. Elmondta, gyerekként még Tere-Fere Presszóként ismerte az ’50-es években.
– Miután Kishajó lett, sokat megfordultunk itt a barátokkal – ecsetelte. – Emlékszem még a kezdeti időkre, amikor öt forint volt a belépő, aztán 20 forint, de ezt le is lehetett fogyasztani. Egy üveg debrőit 40 forintért adtak. Mindig élőzene szólt, hajnal négyig táncoltunk, beszélgettünk. Aki még bírta, folytatta a vasútállomáson az első osztály restiben, ami éjjel-nappal nyitva tartott. Sokat jártunk a Halászcsárdába, mely a 2-es, ma Kazinczy iskola helyén működött, aztán került át a Jókai utcába, és ennek a helyén épült meg jóval később a kupolás Spaten. Amit ugyebár elbontottak, de a hozzá kötődő emlékek megmaradtak.
Az első kocsma a Gádor volt
Ando György néprajzkutató, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója elmondta, a XVIII. századi újratelepítés után az első kocsma a Gádor volt Csabán. A városháza és a Fiume Szálló között állt, hosszúkás pincével rendelkezett. Téglafalai mintegy másfél rőfnyire (120 cm) emelkedtek a föld fölé. Közel hozzá egy gémeskutat létesítettek, itt a katonákat szállítók itatták a lovaikat. Ez az 1755-ös tűzvészben leégett.
Ha már a Fiume szóba került, 1868-ban építették, 1935-ben viszont már Csaba Szállónak nevezték. A mostani Kakas mellett épült fel 1883-ban a Vasúti Szálloda, amit azonban mindenki Kakasnak hívott akkoriban. A Csabai Ipartestület székházát 1927-ben emelték, az épület földszintjén lévő vendéglátóhelyet nevezhetik bárhogyan, a többség Iparként ismeri. A Széchenyi-ligetben 1850-ben épített sörházat, gőzfürdőt Berger Izsák a „korcsmáltatási és vásári jog átengedése fejében.” Az 1900-as évek elején már működött a jaminai Jobb mint otthon is, mely több kocsmanév-versenyen a legszellemesebb elnevezés címet nyerte el. Nemrégiben felújították, és étteremként üzemel.
Sok csehónak adtak állatnevet
A 2008-as Ivó-napi Csabai Tavaszi Szesztiválon „Ki tud többet a szomjatoltóról?” kocsmaügyi szellemi vetélkedőn szerepelt kérdésként, hogy hány állatnevű kocsma van Békéscsabán. Mácsai Sándor, a rendezvény főszervezője az önkormányzatnál lelt rá a kincsre, a megyeszékhely kocsmatérképére. Két dolgozó szabadidejében, hobbiból végezte a gyűjtést, majd rajzolta meg a térképet. A vetélkedőn a legtöbb állatnevű csehót — a 26-ból 15-öt — a Tisza Gábor fémjelezte csapat sorolt fel. Ez nem véletlen, hiszen Gábor is kocsmatulajdonos volt, az Arany Oroszlánt üzemeltette.
Akkor Csabán 166 olyan vendéglátóhely működött, ahol szeszt (is) mértek. Néhány a szellemes nevekből: Kétbalkezes, Négydiplomás, Aranyökör, Remény, Jobb mint otthon, Töprengő, Sakáltanya, Vákuum. Elmehettünk a Mámorból a Félhomályba, a Nyúlból a Bohémba. A 166-ból mára jelentősen csökkent a kocsmák, szórakozóhelyek száma.
Előzmény:
