Virágzik hazánk egyik legritkább növénye

Magyarországon a a kónya zsálya, vagy másik ismert nevén a bókoló zsálya kizárólag a Dél-Tiszántúlon, a Körös-Maros Nemzeti Parkban fordul elő, itt van elterjedésének a nyugati határa. Fő elterjedési területe tőlünk keletre húzódik a sztyepp zónában egészen az Urál-hegység déli előteréig. Hazánkban is elterjedtebb volt a XIX. század előtt, a Duna-Tisza közéről és a Dél-Tiszántúlról is voltak elterjedési pontjai. E fokozottan védett növény május közepén van csúcsvirágzásban, a hatalmas tőlevelei azonban már két hónapja kihajtottak.

Fotó: Körös-Maros Nemzeti Park

Ritka lágyszárúnk nevét lefelé hajló, „bókoló”, akár 120-130 cm-es magasságot is elérő ajakos virágzatáról kapta. Nagy, bőrszerű, szíves levélvállú levelei a talajon terülnek el, a virágzatát tartó hajtáson csak kevés levélke van. Liláskék virágzatát rendszerint május közepe táján bontja ki és mintegy két héten át pompázik. Ismert a ligeti zsályával alkotott hibridje is nálunk, mely a két faj közötti átmeneti bélyegeket hordozza.

Két jelentős, őshonos állománya van hazánkban, mindkettő a Körös-Maros Nemzeti Parkban: Kondoroson, illetve az Orosháza melletti Tatársáncon. Emellett két telepített állománya is van: egy a Csanádi pusztákon, egy pedig a Dévaványai-Ecsegi pusztákon.

Kondoroson 1962-ben találták meg újra, ugyanis innen korábban már Kitaibel Pál botanikus is leírta útinaplójában az 1800-as évek elején: „a legelőn Kondorostól Szarvas felé haladva széltében-hosszában, jobbra is, balra is, mintha vetették volna„. Jelenleg a Kondorosi őshonos állomány nagysága körülbelül 250 tő körül van.

Az Orosháza határában lévő Tatársánci ősgyepen kb. 100 tő kónya zsálya virágzik. A korábbi években mindkét őshonos termőhely puffer-területén magvetéseket végeztek, melynek eredményeként tovább sikerült szaporítani az állományukat.