A tanyákon is tartják a kellő távolságot

A Tarhoshoz tartozó egyik külterületen, Békéserdőn élő Molnár István elmondta, szerencsésnek érzi magát, hogy ritkán lakott településrészen él.

– Itt különösen biztonságban érezhetjük magunkat. Bár a tanyás részeken a szomszédok elég messze élnek egymástól, gyakran kilométerekre, mégis szigorúan betartják a kormányzati előírásokat, és senkivel nem érintkeznek – mesélte hírportálunknak. – A külterületeken élő emberekre egyébként is jellemző az öngondoskodás. Mi is előre gondolkodtunk, tele van az éléskamra, és a kenyérsütés sem olyan távoli dolog. Ha pedig nincs élesztő, akkor kovászt használunk.

Molnár István – aki egyébként a Libás-tanyát vezeti – elmondta, a járvány kitörésekor az összes foglalást lemondták. Ezt az óvintézkedések miatt meg kellett tenniük, de bíznak abban, hogy előbb-utóbb pótolhatják a kiesett programokat.

– Az állattenyésztést folytatjuk. A liba és a csirke iránt is piacképes a kereslet, mellesleg mindez teljes elfoglaltságot is jelent – hangsúlyozta Molnár István, aki úgy vélekedett: amit sokan korábban hátránynak éltek meg, most előny.

– Személy szerint úgy érzem, jelenleg a külterületi emberek talán nagyobb biztonságban vannak, mint a sűrűbben lakott helyeken – fogalmazott.

– A polgárőrség vállalt feladatának megfelelőn továbbra is kiemelten figyel a külterületek biztonságára, az ott élő emberekre – nyilatkozta hírportálunknak Gyarmati Sándor. A békési, egyben a Békés Megyei Polgárőrök Szövetségének elnöke elmondta, a 2-3 méteres távolságot természetesen betartják, így beszélik meg az aktuális problémákat, kéréseket a találkozások idején. Régebben nem volt szokás, de most előfordul, hogy csak lehúzzák az autó ablakát, és úgy beszélnek a lakókkal.

– A visszajelzések alapján azt látjuk, hogy a tanyákon élők próbálják élni az életüket – tette hozzá. – Polgárőreink pedig, ha szükséges, megfelelő körülmények között bevásárolnak, kiváltják a gyógyszert. Emellett a közbiztonságra is figyelünk, hiszen ­lehetnek, akik megpróbálják kihasználni a jelenlegi körülményeket, hogy a tilosban járjanak.

A szervezet vezetője hangsúlyozta, nem egyszerű a helyzetük, hiszen a polgárőrök jelentős része 60, illetve 65 év feletti.

– Éppen ezért nagyobb teher hárul fiatalabb tagjainkra – sorolta. – Az egészségügyi veszélyhelyzet pedig óvatosságra int. Lehetőség szerint szájmaszkot, kesztyűt viselnek a polgárőreink. Önkénteseink mosható szájmaszkot varrnak, hogy így segítsenek. Ha csomagot viszünk ki a külterületeken élőknek, már mi is igyekszünk fertőtleníteni, és az érintetteket is erre ­kérjük.

Minden megterem a kertben

Tokár János, a kondorosi könyvtár és művelődési ház vezetője kétsopronyi tanyájukon él családjával, feleségével és héthetes Léda Júlia lányukkal. Minden megterem a kertben, felnő az ólban, a tyúkok pedig kapirgálnak a kertben. János örömmel ténykedik a tanya körül, hogy minden rendben legyen.

– Ahogy a szüleimtől tanultam, ebben a tavaszi időszakban vetni, ültetni kell a kertben, a szántóföldön, hogy mihamarabb termést takaríthassunk be – ecsetelte Tokár János. – A koronavírus-fenyegetettség bennünk van, a veszélyhelyzetet nem kerülhetjük el. Ez is szóba kerül a szomszédokkal való találkozásokkor, de tartjuk a kellő távolságot. Nem a barátság megszakítása, hanem a betegség miatt előírt rendelkezések miatt.

A kondorosi könyvtár ugyan nincs nyitva most a látogatók előtt, de az intézmény munkatársai – a szükséges járványvédelmi előírásokat betartva – dolgoznak. Mégpedig Tokár János irányításával digitalizálják az állományt. Ezzel is készülnek arra az időszakra, amikor újra benépesülhet az intézmény.