2019.06.25. 11:31
Levelet nem küldhettek bárhova, kincs volt már egy kiló cukor is
Régen nélkülözött gyarmatáruk, kávé, rizs érkezett élelmes kereskedők útján Gyulára, de kevesen tudták megfizetni. Ideiglenesen ismét menetrend szerinti autóbuszok jártak Gyula, Békéscsaba és Békés között. A politikai helyzet napról napra változott, de még tombolt a Kun Béla vezette vörösterror, a román csapatok pedig a Tiszáig nyomultak. Tóth Katalin bölcsész elmondta, Békéscsabán, a megyei könyvtár földszinti tablóján havonta szemléznek a Békés című lapból. Most abból mazsoláztunk, milyen hírekkel jelent meg 1919 júniusában az újság.
Ahogy a Békés írta, kávét és rizst árultak, de az árak a repülőgépekkel versenyeztek magasságban. „Vajon mikor pottyannak le ezek a divatos büszke árak az elérhetetlenségből a mindennapi, földi élet színvonalára?” – tette fel a költői kérdést a szerző.
Az éhínségben sokaknak cukor sem jutott, már az is csodaszámba ment, ha kisebb mennyiségű porcukrot osztottak ki a gyulai városi élelmezési hivatalnál kizárólag betegek részére, és csupán egy kilogrammot. A készlet csekély volt, egy alkalmi lefoglalásból származott. A cukorhiány enyhítésére a lap javasolta az illetékeseknek, hogy a külföldi behozatal lehetőségének járjanak utána, mert a hazai beszerzésre sokáig semmilyen kilátás nincs.
Választ adtak a Békésben arra is, hogy Gyuláról hova lehetett levelet feladni 1919 júniusában. A posta a leveleket a Tiszáig nyúló területre, továbbá egész Erdélybe, Bánátba, Bácskába és Romániába, szóval a francia, román és szerb megszállás alatti területekre forgalmazta. Gyulától számítva a tiszántúli, a Tisza és Duna közötti, illetve a dunántúli részekre, így Budapestre sem lehetett levelet küldeni. „A csehek által megszállt vagy a kommunista uralom alatti területekre tehát egyáltalán nem írhatunk és nem sürgönyözhetünk, valamint az ottaniaktól sem kaphatunk leveleket, csomagokat, mert az elhatároló vonalakon át érintkezés nem lehetséges.” – írta az újság.
Érdekes cikk volt a Békésben száz esztendeje, hogy jönnek haza a kivándorlók. Az írás szerint mintegy 14 millió ember készült vissza Amerikából Európába.
„E roppant tömeget annak idején az Újvilág roppant gazdagsága, az aranybányák, a mindenkinek munkát nyújtani tudó hatalmas ipar és a mesés meggazdagodás vágya csábította oda. Most a kivándorlóknál felülkerekedett a nemzeti érzés, továbbá azon remény, hogy a munkaalkalom és a kereset most már Európában is nyitva áll, és itt is a demokratikus világnézet van kialakulóban. Az amerikai üzleti világ meg akarja akadályozni a tömeges visszavándorlást, mely végzetes csapás lenne a gazdasági és ipari életükre. Pénzügyileg is nagy bajt okozna, mert ennyi visszavándorló Amerika pénzének óriási tömegét, fejenként 5-10 ezer dollárt, összesen tehát 3-4 milliárdot, vagyis Amerika pénzének legalább háromnegyed részét kihozná magával. Ezt még Amerika gazdagsága sem bírná ki jajszó nélkül” – jelent meg az újságban.
A Békés beszámolt arról, hogy a gyulai, országos vásáron az eladásra kínált jószágok száma és a kereslet is alacsony volt. Hasonlóan a megye piacaihoz, hiszen az áruhiány és a pénztelenség itt is rányomta bélyegét a forgalomra. A kedvezőtlen vasúti összeköttetést pótolta az autóbuszjáratok újraindítása. Gyulán a Komló Szállónál, Békéscsabán a Fiume Hotelnél, Békésen pedig a román templom előtti téren voltak a megállók.
Megbüntették az iskolakerülőket
A Békés arról is írt száz éve júniusban, hogy a kommunisták annyi jogot adtak az inasoknak, tanoncoknak, hogy minden kötelezettséget lerázva nyakukból, teljes függetlenségük tudatában az iskolákat kerülhették. Csavarogtak ahelyett, hogy a maguk és a köz javára művelődtek, tanultak volna. Békés vármegyében ezt a kellemes állapotot szerették volna fenntartani, azonban a hatóság ezt nem tűrte. A mestereket, kereskedőket és a tanoncokat is megbüntették, ha nem jártak a fiatalok rendesen iskolába.
