Tejnapok

Ünnep volt tegnap, tejet ittam. Ünnep lesz holnap is, megint csak tejet iszom. Ezzel azonban vége. Mármint a bociszörp ünnepeinek. A Nemzetközi Tejszövetség 1957 óta minden év május utolsó keddjén tartja a tejnapot. Ez beleivódott hosszú évek óta a fejembe. A kondorosi tehenészet ugyanis ekkor tejnépszerűsítő programokat tartott, és ezekről tudósítottam.

Aztán kiderült, hogy a FAO miatt június elsejét sem hagyhatom tej nélkül. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet kezdeményezésére 2001 óta ez a tej világnapja. Célja, hogy felhívja a figyelmet a tejnek, mint globális élelmiszernek a fontosságára. Nemrégiben voltam az egyik csabai nagyboltban, ahol saját tejnapot tartottak. Annyival levitték az árát, hogy több raklapnyi fogyott pár perc alatt.

Felrémlik a régi szlogen: a tej élet, erő, egészség. Mára azonban ez jórészt a múlté. Kikezdték ugyanis a bociszörpöt. Több kutatás bizonygatja, hogy a túlzott tejfogyasztásnak káros hatásai is lehetnek. (Mintha az asszonytól más italról is hallottam volna hasonlókat.) A leggyakoribb a tejcukor-érzékenység, de egyes betegségek gyakoribb előfordulását is említik.

Amit gyerekkoromban Kondoroson tapasztaltam, szinte minden háznál volt tehén, itták a friss tejet, maguknak készítették a vajat, sajtot, túrót. Náluk túrót sem érne ez a nagy felhajtás. Akinek ment a hasa, ment utána. Nem mondom, hogy az volt a jó, de azt sem hiszem, hogy le kéne söpörni a tejet a föld színéről. Mit csinálnék akkor május utolsó keddjén és június elsején?