Kiss Ottó legújabb verseskötetét már édesapaként írta meg

— Gondolom, már egész fiatalon írogatott verseket. Mikor kezdte?
— Tizenhat évesen dalszövegeket írtam, volt egy zenekarunk. Az egyik fellépés után hívta fel rá a figyelmem egy kollégiumi nevelőtanárom, aki „másodállásban” költő volt, hogy ezek a szövegek némi módosítással tulajdonképpen versek is lehetnének. Módosítgattam tehát kicsit, és néhányat beadtam egy középiskolás verspályázatra, amit meg is nyertem.
     
— Annak idején meglepődve fogadta, hogy a Csillaszedő Márióval elnyerte az Év könyve díjat.
— Annyiban mindenképpen meglepett, hogy fogalmam sem volt a díj létezéséről. Persze örültem neki, és némi elégtételt is jelentett, hogy másfél évtizednyi várakozás után, amikor végre megjelenhetett a könyv, elismerést is kapott.

— További lökést ad önnek, hogy nemrég apa lett? Más így gyerekverseket írni, olvasni?
— Olvasni mindenképpen más, hisz már nem csak magamnak olvasok. Az írási szokásaimban azonban egyelőre nem érzek változást, nem személyre szabottan, nem a lányomnak írok most sem. Bár tagadhatatlan, hogy tavasszal, amikor egy nemzetközi projekt keretében felkértek egy mesekönyv megírására, és választani lehetett, hogy fiúnak vagy lánynak szánom, azonnal rávágtam, hogy lánynak...

— Legújabb kötete a Régi kincsek. Mennyi ideig íródott? Milyen versek szerepelnek benne?
— Viszonylag gyorsan, néhány hónap alatt megírtam, de a válogatás, a kötet összeállítása tovább tartott. A könyv érdekessége, hogy a három korábbi verseskönyvem szabad versei után most írtam először kötött formájú, rímes-ritmusos gyerekverseket. Néhány napja már a könyvesboltokban van, és reménykedem, hogy korábbiakhoz hasonlóan ezt is jól fogadják majd a gyerekek.