Huszonhét év után búcsúzik a Hunyaditól

— Eddig is mozgalmasak voltak a napjai, de az utóbbi hetekben szinte egy percnyi megállása sem volt.
— A napi munka mellett az intézmény átadása is sok feladatot jelentett, miközben már az új munkakörömre, az immár Szegedhez kötődő pozíciómra is összpontosítottam.

— Nagy változás következik be az életében. A Hunyadi volt eddig az egyetlen munkahelye, hétfőtől pedig Csongrád megyében folytatja.
— 1985-ben végeztem el, akkori nevén a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem-orosz szakát. A Hunyadi gimnázium pedagógusa 1985. augusztus 1-jétől lettem. Tíz év tanítás után, 1995-ben neveztek ki az intézmény igazgatójának. Vagyis, több mint tizenhét évig töltöttem be a vezetői pozíciót.

— Ezalatt az időszak alatt nagyot fordult a világ a Hunyadival, küllemében és szellemiségében is.
— Amikor átvettem az intézményt, 1600 négyzetméter volt az épület alapterülete, ma már 6000 négyzetméteres. Tizenhét éve 200 fős volt a tanulói létszám, ma a székhelyépületünkben mintegy 500 diák tanul. Jelenleg 1200, fejlesztésre szoruló gyermek ellátását is szolgálja az intézményünkhöz tartozó, Orosházán és térségében működő nevelési tanácsadó és pedagógiai szakszolgálat. A Magyarbánhegyesi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény pedig 85 diák fejlesztését látja el. A kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási  intézményünkben 200 növendék ismerkedik a különböző művészeti ágakkal. A kollégiumi ellátást 120 tanuló számára tudjuk biztosítani.

— Szép ívet írt le az intézmény fejlődése. Mire a legbüszkébb a majd’ kétévtizedes igazgatói tevékenysége alatt?
— Azt hiszem, az előbb felsoroltak is elegek lennének arra, hogy büszkeséggel tekintsek a Hunyadira. Rengeteg sikeres pályázatot nyertünk meg. Pontos kimutatásom ugyan nincs, de úgy számolom, hogy igazgatói tevékenységem alatt mintegy másfél milliárd forintnyi támogatáshoz jutottunk ily’ módon, amit eredményesen használtunk fel az intézmény, s az itt tanuló diákok javára. Ez természetesen nem csupán az én érdemem, hanem azé a kiválló, innovatív kollektíváé, amellyel közösen alakítottuk ki a mai Hunyadit. Visszatérve a kérdéshez, a kollégáim is a büszkeségeim. Ma már a Hunyadi nemcsak Dél-Békés, hanem Békés megye egyik meghatározó közoktatási intézménye is. S akikre még elmondhatatlanul büszke vagyok, azok a diákjaink, akik itteni iskolás éveik alatt, illetve később, a nagybetűs életben is bizonyítottak. Annyi szeretetet kaptam és kapok tőlük, hogy azt elmondani sem lehet.

— Az elmúlt tizenhét évben, igazgatása alatt az ön neve szinte eggyé forrt az intézménnyel. Adódik a kérdés, miért döntött a váltás mellett?
— Mindig is azt tanítottam a diákjaimnak, s arra biztattam kollégáimat is, hogy tudjanak megújulni, találjanak olyan új kihívásokat, amelyek a még jobbra ösztönzik őket. Ötven éves vagyok. Úgy érzem, az én életemben is elérkezett az az idő, hogy egy újabb területen próbáljam ki magam. A szegedi tankerület vezetése nagy kihívás, hiszen ennek a munkakörnek nincs hagyománya, úttörők leszünk benne. Egy olyan szolgálat, amelynek ugyanúgy szeretnék megfelelni, mint eddig a Hunyadiban betöltött pozíciómnak. Kemény napok állnak mögöttem, hiszen nehéz volt elbúcsúzni ennyi idő után. Bízom benne, hogy a Csongrád megyei kollégákkal is sikerül hamar megtalálnom a közös hangot.

Ezzel kapcsolatban Plesovszkiné Ujfaluczki Judit lapunknak elmondta, nyílt pályázat volt, amelyen bárki indulhatott, s örömmel tölti el, hogy a pályázók közül őt találták legalkalmasabbnak a feladat ellátására.

— Bízom benne, hogy munkámmal bebizonyítom, hogy méltó vagyok a bizalomra — fogalmazott.

Ezzel kapcsolatban Plesovszkiné Ujfaluczki Judit lapunknak elmondta, nyílt pályázat volt, amelyen bárki indulhatott, s örömmel tölti el, hogy a pályázók közül őt találták legalkalmasabbnak a feladat ellátására.

— Bízom benne, hogy munkámmal bebizonyítom, hogy méltó vagyok a bizalomra — fogalmazott.

-->