Együtt dolgozik a korábbi és az új elnök a lovas szövetségben – podcasttal

– Mennyire érte meglepetésként, hogy megkapta a címet? – kérdeztük Szabó Zsuzsától.
– Óriási meglepetése volt számomra! A levezető elnök voltam és igyekeztem forgatókönyvszerűen haladni, amikor Susánszky Pál, a korábbi elnökség tagja váratlanul szót kért és felolvasta a Magyar Lovas Szövetség szabályzatából a cím adományozására vonatkozó meghatározást és javasolta a közgyűlésnek, hogy az elnökség döntése értelmében fogadja el, hogy én legyek megyei lovas szövetség „Örökös Tiszteletbeli Elnöke”. A könnyeimet egy pillanatra vissza kellett fogni. Óriási megtiszteltetés, hiszen olyan elődök után lettem e cím birtokosa, mint Bagyinka György, aki hatalmas munkát végzett, nagy tiszteletnek örvendett. Hogy ezt megkaptam, ebben talán az a negyedszázados munka is benne van, amit a megyei lovassportban végeztem egyrészt a Békés Megyei Hírlap sporttudósítójaként, másrészt a megyei lovas szövetség titkáraként és végül hat évig annak elnökeként is. Nem szakadtam el a lovasélettől, hiszen egy önálló Facebook-csoport működtetésével azóta is ellátom a kommunikációs feladatokat. Sokan megkerestek kérdésekkel, segítség kérésekkel. Néhány versenyen műsorvezetői szerepet még ma is vállalok.

Susánszky Pál: – Kicsit én is elérzékenyültem a cím átadásakor. Hosszú évek óta benne vagyok a megyei lovasvilágban, láttam már néhány elnököt a szövetség élén, mindenki igyekezett a saját maga tudásával mindenhez hozzájárulni, de nem tudok olyan vezetőt mondani, aki ennyit tett volna. Gondolok is a „Nyeregben Békésben” című filmre, vagy a jelenlegi Facebook lovascsoportjára. Messzemenően kiérdemelte ezt a címet. Számítunk rá a következő években is!

– Személyében nem egy „külsőst” választottak meg a szövetség élére, hiszen különböző pozíciókban negyedszázada benne volt a vezetésben és klubvezetői múltja, a lovassportban való jártassága is ön mellett szólt.
Susánszky Pál: – Hosszú évek óta vezetőségi tag, klubvezető vagyok, lovardát vezetek, de nem szerettem volna elnök lenni, a jelölőbizottság ugyanakkor többfelől ambicionált, hogy vállaljam el. Az előző években is sokat tettünk a lovassport érdekében és úgy éreztem, elég támogatottságom van, hogy elvállaljam a jelöltséget, végül tizenhat szavazattal meg is választottak.

– Milyen elképzelésekkel vág bele a munkába, melyek a legsürgősebben elvégzendő feladatok?
– Vannak szakágak amelyek jól mennek, ilyen a fogathajtás és a gyerekügyességi szakág, de a díjugratásban nagyon sok tennivalónk van. Az elmúlt években nem jó irányban haladt ez a szakág az Alföldön rajtunk kívül álló okokból. A régiónkban van két lovasverseny-rendező bázis, az egyik Kecskemét, ahol egy nagyvállalkozó komoly technikai feltételekkel rendelkező központot hozott létre, a másik Kiskunhalas, ahol a város erős háttértámogatásával egy nagy múltú lovasbázis működik. Sok versenyt rendeznek, jó technikai feltételeikkel, nagyon nehéz velük versenybe szállni. Ha nincs reklámja a sportnak, akkor nem lesz utánpótlás, ha nincs utánpótlás, akkor nem lesz elég verseny, és elindul egy olyan negatív spirál, amit nehéz megállítani. Ez elindult és nekünk az a feladatunk, hogy ezt megállítsuk és visszafordítsuk. 2000-ben 20-22 versenyt rendeztek Békésben, és nem kellett messzire utaznunk, ami a lovaknál fontos szempont. Az lenne a fő szempont, hogy ha egy megfelelő földrajzi távolságon belül tudnánk leversenyezni az egész szezont, ami költséghatékonyabb is lenne. Fel kellene építenünk egy jó Békés vármegyei versenyrendszert, ahol más vármegyékből átjárnának.

– Ehhez az kell, hogy a Békés vármegyei klubok vállalkozzanak versenyrendezésre.
– Van egy-két edző és sportoló Békésben, aki nem érzi lokálpatriótának magát. Ha valahol a környékben rendeznek versenyt, akkor kutya kötelességünk azt meglátogatni és nem az egyéni lóeladás, vagy más egyéni érdekek miatt más helyszíneken versenyezni. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, a közösség jól fel tudjon készülni a szezonokra, létfontosságúak a versenyek. Nekik is az a hosszú távú érdekeik, hogy Békésben komoly versenyrendszer működjön. Jelenleg huszonöt klub működik a vármegyénkben. Nem mindegyikben van meg az összes szakág. A gyerekügyességi versenyekkel jól állunk, ott jó a létszám, sok klub foglalkozik utánpótlás-neveléssel. Arra kell koncentrálnunk, hogy a lovakat megszerető fiatalok megmaradjanak a díjugratásban, a díjlovaglásban.

– Zsuzsa, mi az, amiben még segítséget tud nyújtani?
– Az elmúlt évtizedekben megszerzett tudást felhasználva eddig is igyekeztem szakmai tanácsokkal rendelkezésre állni. Mindez zökkenőmentes átmenetet is jelenthet a mostani elnökség számára is. Segítek a statisztikák összeállításában, a reklámozásban és szeretném hasznosítani a kapcsolatrendszeremet. Igyekszek minden olyan helyzetet kihasználni, ahol lovaséletről, lovassportról, a megye lovasmúltjáról lehet beszélni. Huszonöt éves barátság fűz a jelenleg elnökhöz, biztos vagyok benne, hogy az együttműködés zavartalan lesz közöttünk a jövőben is.

– Fogathajtásban milyen területeken szeretnének előrelépést?
Szabó Zsuzsa: – A versenyek számával nincs probléma, idén is tizenhat szerepel a naptárban tizenkét helyszínen. A fogathajtók létszáma is elfogadható. Nagy öröm volt, hogy tavaly a B kategóriában már volt országos bajnokunk az újkígyósi Makoviczki Richárd személyében. Több szép eredményünk van a C kategóriában is, egyesfogatban és csapatban is volt bajnokunk. Az országos bajnokságokra való felkészülésben kell több segítséget adni. A legnagyobb gondot az edzőhiány jelenti és nemcsak Békésben. A szakmai segítség nem mindig ott van, ahol nagy szükség lenne rá. Három egyesületben van edzőnk, és a huszonötből legalább tizenhatban van fogathajtás. A bírók, versenyiroda tekintetében a háttér adott.

– Hogyan kezdődik a lovasév, milyen fő eseményeket rendeztek idén?
Susánszky Pál: – Már tartottunk egy vezetőségi ülést és igyekeztük leosztani a feladatokat, megnézni, hogy ki miben jó. Meghatároztuk a különböző szakágak versenyidőpontjait is. Vannak gondjaink, például a díjugratásban a bírók és a versenyirodák tekintetében. Próbáltuk felvenni a kapcsolatot azokkal, akik többet tehetnének a megyei lovasvilágért. Igyekszünk mindenkivel konstruktívan együttműködni. A szarvasi voltizs-csoportban például voltak olyan gyerekek, akik nem fértek be a kategóriákba, és létrehoztunk számukra egyet. Lelkes az új vezetőség, szakmailag, s intelligenciával is rendelkezésünkre áll az a tőke, ami szükséges a munkához.

– Mi kell ahhoz, hogy a régióból országosan és nemzetközileg is eredményes lovas nője ki magát?
Susánszky Pál: – A lovassport összetett sportág, sok feltételnek kell összeállnia ahhoz, hogy valaki jól szerepeljen. Kell egy jó tenyésztésű, tehetséges ló, s fontos, hogy a kiképzésük megfelelő módon megtörténjen és hogy olyan szakmai felkészültségű, szakemberek által tréningezett fiatalok kerüljenek ki a gyerekügyességi versenyekből, hogy mire nagyobb kategóriába lépnek, már tényleg ismerjék a lovassport csínját-bínját. Elkötelezett családok kellenek és olyan lovasbázisokra van szükség, ahol ki tudnak teljesedni ezek a gyerekek. És persze kellenek olyan versenyek, ahol fel lehet készülni a következő, magasabb szintre. No, és persze komoly anyagi áldozatokra van szükség a szülőktől. Szeretnénk bekerülni a TAO-s látványsportágak közé. Hát mi látványosabb, mint egy fogathajtás és egy díjugratás?

Szabó Zsuzsa: – Ez egy életforma. Aki ezt választja, annak sok mindenről le kell mondani. Szeretni kell ezt a sportot, a felkészülésben türelmesen, rendszeresen mindig részt kell venni. A családi háttér is rendkívül fontos. Korábban Mezőhegyesen, vagy Orosházán minden biztosítva volt, mert olyan gazdasági egységek álltak a sportolók mögött és csak a saját kitartásuk, elkötelezettségük, szorgalmuk kellett ahhoz, hogy előrejussanak. Jó lovak voltak és elegendő volt az, hogy valakinek jó szeme legyen és azt mondja: Krucsó Feri üljön fel egy lóra, aki aztán olimpiai résztvevő lehetett. Ma ez megváltozott. Sok vállalkozó van a lovasélet körül, de nem tudják a TAO-t kihasználni, támogatni az egyesületet, mert a lovassport nincs a látványsportok közé sorolva. Ebben reméljük, hogy lesz majd változás.