Ősztől immár az NB I.-ben irányíthat Herbert Gábor

– Hét győzelemmel és tizenegy vereséggel a nyolcadik helyen zárt az Orosháza a női kézilabda NB I. B tízcsapatos felső­házában. Elégedett? 
– A legjobb kifejezés, hogy félig tele van a pohár. Lehetett volna kicsit jobb is a végső helyezésünk, ha szerencsésebbek vagyunk, kevesebb a sérülés, mélyebb a játékoskeretünk, akkor akár a negyedik-ötödik helyen is zárhattunk volna. Viszont akkor sem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, az is nüánszokon múlott, hogy nem akadtak nagyobb problémáink. 

– Ez mit jelent pontosan? 
– Jó példa erre, hogy a végül negyedik Algyőt oda-vissza legyőztük, az alsóházi Hajdúnánástól viszont kétszer is kikaptunk az idényben. A tabella soha nem hazudik, reális, ahogyan végeztünk. Alapvető célként a felsőházba jutást tűztük ki. Az NB I. B-s tagság meghosszabbításának legkönnyebb módja az volt, ha a felsőházba kerülünk, ami sikerült. A Keleti csoport erőviszonyait nézve az idényrajt előtt tudtuk, hogy a Békéscsaba kiemelkedik a mezőnyből, és az Egernek sem lesznek problémái a felsőházi rájátszásba jutás kapcsán. Összességében elégedett vagyok az elmúlt idénnyel. 

– Ami egyben az utolsó éve is volt Orosházán. Hogyan élte meg az előző két kiírást, pláne úgy, hogy korábban még soha nem dolgozott női csapattal? 
– Sokat hezitáltam, hogy elvállaljam-e az orosházi felkérést, hiszen addig csak a fiúutánpótlásban és felnőtt férficsapattal dolgoztam. Először furcsa volt a munka, azonban valamiért ezt a megkeresést hozta az élet, és így utólag már mondhatom: nagyon szerencsés vagyok és jót tett velem a sors vagy a Jóisten – ki miben hisz, én mindkettőben – ezzel a feladattal. Több volt ez, mint egy kaland. Más, nehezebb egy női együttessel dolgozni, viszont bizonyos szempontból mégis sokkal hálásabb feladat volt, mint a fiúkkal korábban, és ezért köszönet a lányoknak. 

– Szakmailag mit adott önnek az orosházi munka? 
– Rendkívül furcsa két éven, két átmeneti idényen vagyunk túl, már ami a bajnokság lebonyolítását illeti. Az első évben szűkítették a másodosztály mezőnyét, és az első hétben kellett végezni. Ehhez képest egy jó nyári felkészülés után az első bajnoki előtt egy nappal betört hozzánk a vírus, konkrétan én nyitottam a betegek sorát és „magammal is rántottam” öt játékost ezután. Így a 2020–2021-es kiírásban az őszünk katasztrofálisra sikerült, előfordult, hogy mindössze öt felnőttkeret-taggal utaztunk el meccsre, decemberben még nulla pontunk volt. 2021 tavaszán azonban szép és tisztességes sorozatot produkáltunk, amivel értékes hatodik helyet szerezve kiharcoltuk a bennmaradást. A legutóbbi idényben hullámhegyeket és -völgyeket is megéltünk, ahogyan már mondtam, alakulhatott volna talán jobban is a szereplésünk, viszont látni kell, hogyha nem is sokkal, de egyértelműen el voltunk maradva az érmesektől. Ettől függetlenül jó és kiegyensúlyozott volt a bajnoki küzdelem. 

– Nyártól a női NB I.-ben legutóbb negyedik, nemzetközi kupainduló Vác irányítását veszi át. Mekkora falat lesz az új feladat? 
– Majd kiderül, hogy mekkora falat lesz. Nagyképűség nélkül mondhatom, büszke vagyok arra, ahogyan lépegetek felfelé a lépcsőkön az edzői pályafutásomban. Tudatosan felépített ez a pálya, amelyen semmit sem kaptam ingyen. Nagyon örültem a váci lehetőségnek, hála istennek választhattam is a megkeresések közül – végül a vácit fogadtam el. Rendkívül szép feladat vár rám, nem lesz könnyű, hiszen nagyon magasan van a léc Vácon, szinte erőn felül teljesítve hozta ki a maximumot magából az együttes a legutóbbi idényben is. 

– Milyen célokkal vág neki a váci munkának? 
– Továbbra is az az elvárás, hogy az élmezőnyben végezzünk. Átalakulás azért történt, neves távozók is akadnak és a kispadon is változás lesz. Bízom abban, hogy meg tudom oldani a feladatot, jelentős ambícióim vannak. A játékos-pályafutásom után a családommal eldöntöttük, hogy belevágok az edzői karrierbe is, úgyhogy ennek szentelem most az életem egy jelentős részét, remélem, sikeres lesz a váci kirándulás is.