Tótka Sándor számára most az olimpia a legfontosabb esemény

Az 2016-os Rio de Janeiró-i olimpia keretébe az utolsó pillanatban került be Tótka Sándor kajakozó. Ott viszont meghálálta ezt a bizalmat, hiszen a negyedik helyen végzett 200 méteren a Molnár Péterrel kiegészült páros. Ez az eredmény motiválja őt a mindennapos felkészülése során, a koronavírus miatt elhalasztott tokiói olimpián nem titkolt célja az éremszerzés. Az alábbiakban a tehetséges kajakossal készült beszélgetést olvashatják.

– A koronavírus jelentősen felforgatta a világot minden tekintetben. Hogyan sikerült alkalmazkodni ehhez a különleges helyzethez, amit a járvány okozott?

– Tavasszal hazarendeltek minket az edzőtáborokból, és egyből egy karantén-edzőtábort alakítottak ki nekünk, majd tíz nap múlva kiderült, hogy elhalasztják az olimpiát. Ekkor egy űr támadt bennem, és szerintem sok más sporttársamban is, hiszen mi arra tettük fel a karrierünket, hogy az olimpián szerepeljünk, képviselhessük Magyarországot, és ott jól teljesítsünk. Nagyjából egy év munkáját lehetett kidobni a kukába. Emiatt az év kissé motiválatlan volt, hiszen elmaradt az összes nemzetközi megmérettetés. Ilyet korábban nem tapasztaltam.

– Hogyan lehet készülni ebben a bizonytalan időszakban?

– Jelenleg Budapesten, egy lezárt vízitelepen edzünk, ahol csak igazolt versenyzők tartózkodhatnak, ezzel biztosítva azt, hogy az olimpiára készülők a lehető legbiztonságosabban tudjanak edzeni. Viszont emellett a legnagyobb nehézség, hogy nem tudunk tervezni. Tavaly ilyenkor még meg tudtam mondani fél évvel előre, hogy az adott napon milyen edzésünk lesz, hol és hány órakor. Most a bizonytalanság miatt két hétre előre sem tudunk tervezni, ami mentálisan igencsak megterhelő, ennek ellenére mindig próbálunk a leginkább alkalmazkodni az adott helyzethez.

– Mi ad motivációt a mindennapok során?

– A nyári motiválatlanság elég sokat kivett belőlem, ennek még most is iszom a levét. A hírek szerint jövőre biztosan megtartják az olimpiát, de ez még túl távolinak tűnik. Összességében a belső motivációmban bízok napról napra, mindig magamat akarom legyőzni, mindig jobb akarok lenni, mint amilyen tegnap voltam. Ez persze nem mindig sikerül, de ettől tudok a legjobban fejlődni.

– A kajakozáson kívül milyen más tevékenységek segítik a kapcsolódást?

– Most lefoglal egy építkezés, ugyanis kertes házba költözünk a feleségemmel. Az elég sok időnket elveszi, hiszen közösen terveztük meg, és ez kicsit ki tud zökkenteni a mindennapi edzésből. Ha időm engedi, a családommal a szabadban túrázunk, de ha a kutyámmal tudok tíz percet játszani, már annak is nagyon örülök. Viszont ez se szokott mindig elég lenni számomra a teljes kikapcsolódáshoz.

Ezért szokta a feleségem azt mondani, hogy én a kajakkal kelek és a kajakkal fekszem, főleg most, hogy az olimpia évébe léptünk.

– Ön szerint el lehet képzelni a kajak-kenu versenyeket szurkolók nélkül?

– Elég szürreális lenne, hiszen a nagy világversenyek mindig arról szóltak eddig, hogy a közönség buzdít minket, főleg a Magyarországon rendezett megmérettetéseken. Korábban volt, hogy versenyeztem szurkolók nélkül, és nem tetszett. A hangulat és a csend teljesen más közeget teremt, és az idegek is pattanásig szoktak olyankor feszülni, de külső zavaró tényező biztos nem lesz emiatt.

– Jelenleg mi a helyzet a példaképekkel?

– Összességében mindig változnak, mert én is változom, és mindig egy új emberben keresem azt, ami előrevisz. Szeretnék én is egy példakép lenni a fiatalabb generációnak, arra figyelek, hogy olyat tegyek le asztalra, amit érdemes követni a fiatalabb kajakosoknak.

– A kajakozás mellett más sportra marad ideje?

– A kitesurf (sárkányszörf) az egyik kedvencem, mert ez egy tipikus apa-fia program. Apukám már nagyon régóta kite-ozik, és mindig nyaggatott engem, hogy próbáljam ki. Tavaly a Red Bull Air Race-en voltunk lent, Zamárdiban, és annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, amikor nem felkészülési időszakom van, kimegyek vele Görögországba kite-szörfözni. Nagyon szeretem, viszont én is tudom, hogy ez egy extrém sport, és kicsit veszélyes, ezért nem feszegetem a határokat, nehogy baj történjen. Emellett szabadidőmben gyakran járok még golfozni is.

– A golffal hogyan került kapcsolatba?

– A sportpszichológusom mondta, hogy kellene nekem egy hobbi. Egyből válaszoltam rá, hogy „itt van a videójáték”. Nevetett egy nagyot, majd kiegészítette azzal, hogy ő egy tényleges hobbira gondolt. Itt jött képbe a golf, mert nagyon szeretem Stephen Curryt, ő nagyon sokat játszik, ahogy Michael Phelps is, hogy egy másik példát említsek. Ezután felkerestem Magyarország egyik legjobb golfoktatóját és golfozóját, és annyira megtetszett ez a sport, hogy itt maradtam. Versenyen nem indultam még, de nagyon jól kikapcsol.

– Lehet, hogy a közeljövőben Tótka Sándor golfozóval is találkozhatunk az olimpián?

– Ki tudja, hiszen 2016-ban újra olimpiai sportág lett. Ráadásul a golfot lehet idősebb korban is játszani, így akár ez is lehet egy forgatókönyv, ha kiöregszem. Persze ez egy ­távoli jövő lehet, hisz nagyon sokáig tervezek még kajakozni­.