2020.02.15. 08:44
Folytatja a kalandozást a csabai–budapesti páros
Rendületlenül haladnak céljuk, Sierra Leone fővárosa, Freetown felé a Budapest–Bamako rali résztvevői, így a békéscsabai Petrovszki Gergő és a budapesti Mohácsi Bálint is. A futam január 31-én startolt el Budapestről, s az eredeti tervek szerint vasárnap érkezik meg.
Utoljára akkor írtunk az Iveco Dailyval kalandozó fiatal párosról, amikor még Marokkóban, a nyugat-szaharai Tan-Tan városában jártak. Azóta egy hét telt el, és az Ozmium–Budapest–Bamako rally csapat közösségi oldala azt bizonyítja, hogy a tervezett körülbelül tizenhétezer (!) kilométer nagy részét már megtették, nem „kihagyva” a kalandos, s valóban izgalmas szakaszokat.
Sivatagban nem szokatlan, hogy a jármű elakad, s bizony ehhez olykor kevés a saját erő. Nos, Gergőék sem boldogultak egykönnyen, de hogy mégis kiszabadultak a homok fogságából, azt négy, a 76-os, a 117-es, a 28-as és a 27-es számmal ellátott csapatnak köszönhetik, akik, ahogy az ozmiumosok fogalmaztak, segítettek „rángatni” az autót. Még mindig Marokkóban, Smara környékén kisebb javítgatásokat is kellett eszközölniük a négykerekűn, de némi forrasztgatás után ezt a feladatot is megoldották.
Érdekes látvány fogadta kettősüket a marokkói–mauritániai határ közelében, ahol az ausztrál ikonikus filmben, a Mad Maxben is látható képek „elevenedtek” fel: gazdátlan, félig-meddig a homok által megzabált autóroncsok tömkelege éktelenkedett. A két vállalkozószellemű fiatalember vasárnap gurult át a marokkói–mauritániai határon.
– Dűnék, meleg és szél fogadott bennünket. A vízumintézés szerencsére a táborban volt, de a lassan pörgő három-négy órás sor így is gyorsan kialakult. A sort délutánra skippeltük, s jöhetett a (határon valahogy átgurult) „Nestea-szürcsölgetés – rögzítették a fiúk az átkelés történetét. Nouakchott Mauritánia fővárosa. Tevék, sok vihart megélt, rozsdás járgányok, autójuk árnyékában pihenő férfiak, szemétben táplálékot kereső szarvasmarhák, hordókat szállító csacsifogatok.
Kedden érték el Szenegált, Louga városában meg is álltak, ahol a képek tanúsága szerint nem a nálunk megszokott szabályok szerint közlekedtek az emberek.
Sok idő nem maradt a szusszanásra, hiszen még volt hátra néhány kilométer Freetownig.
Kapcsolódó cikkeink:
