Szőnyi Ferenc: dombnak felfele sincs megállás

Szőnyi Ferenc teljesítményére pillantva nem kell elgondolkoznunk, hogy miért is tart motivációs előadást a sportoló. A világbajnok hosszútávfutó nemzetközi szinten dönt meg csúcsokat, többek között körbetekerte Amerikát, a világon először teljesítette kétszer a hússzoros Ironman triatlon-versenyt, és a leghosszabb triatlon-kihívásban, a harmincszoros Ironmanben is rekorder.

A már-már stand up comedy-re hasonlító szerdai előadás során Szőnyi Ferenc szarkasztikus stílusban mesélt a triatlonisták világát megnehezítő tényezőkről. A világbajnok külön kitért arra, hogy a futás tavaszi hobbiként indult nála a 40-es éveiben, és az aprólékos, fokozatos terhelésnek köszönhetően jutott el odáig, hogy mára a legkeményebb versenyek kapcsán keresik fel a szervezők.

Szőnyi vidáman ecsetelte, hogy az első vasember megmérettetése előtt egy hónappal az úszással volt problémája, ami annak tükrében is kiváltképp izgalmas, hogy a versenyben teljesítendő feladatként szerepel 3,8 kilométer úszás is. De abszolút pozitívan mesélt arról is, amikor a közelmúltban Mexikóban egy agresszív vírus miatt bekövetkezett 7-8 kilogrammos hirtelen súlyvesztéssel kézen fogva kellett végighaladnia a kijelölt távon.

A vasember többször utalt rá, hogy az ilyen embert próbáló kihívások esetében nem feltétlenül a fizikai fájdalom a legnagyobb probléma. A mentális állóképességet ugyanúgy edzeni kell, hiszen egy hosszabb táv után gyakran előfordulhatnak akár hallucinációk is. Az 56 éves sportolótól megtudhattuk, hogy mi zajlik le egy ultrafutó fejében, amikor 844 kilométert kell lefutnia egy két kilométeres körpályán. – Ez igazából egy mentális teher. Az a baj ezzel, hogy nincs cél. Azok, akik ott futnak a pályán, teljesen valószínűtlen térben lebegnek valahol, semmi közük a te teljesítményedhez. És te valamivel viaskodsz, ami láthatatlan – írta körül érzéseit.

Joggal tehetjük fel a kérdést magunknak, hogy Szőnyit mégis mi motiválja? – Nagyon uralkodnia kell az embernek a testén, a lelkén, a szellemén, hogy fent tudja tartani azt az illúziót, hogy világbajnok. A megfelelés kényszere, a közönség, aki engem néz, nagyon inspirálóan hat egy ilyen versenyen. Meg kell mutatni! Frissítéskor nincs megállás, dombnak felfele sincs megállás – taglalta.

A Racemachine néven is ismeretes futót előadása végén a közönsége is megbombázta kérdésekkel. Ekkor több kulisszatitkot is megtudhattunk, mint hogy az egyik legjobb, legegyszerűbb energiabeviteli módszer a cukros üdítő. Szőnyi a napi rutinját is felvázolta, melyben helyet kap heti öt másfél órás úszás, illetve ugyanennyi futás is.

Ha összegeznünk kellene az előadás tanulságát, kijelenthetjük, hogy nehéz helyzetekben a siker kulcsa tulajdonképpen egy perspektívaváltás, hiszen minden küzdelem valójában egy újabbra készít fel.

Másképp a hobbifutóból sem lehetett volna a triatlonok királya.

333 kilométer oxigén és lábujjkörmök nélkül

Szőnyi Ferencre egy – a Himalájában megrendezésre kerülő – verseny szervezői is felfigyeltek, akik egy véletlenül elrontott versenykiírás miatt keresték meg. A vasembert egy eredetileg mountain bike-osoknak tervezett versenyre invitálták, ám a távot futva kellett megtennie.

Szőnyi a felhívásnak eleget tett, ám csak a helyszínen jött rá, hogy a számára szokatlan oxigénhiány miatt csak lejtőn lefelé lehet futni, ellenkező irányban kizárólag gyalogolni képes. Amint ezt megszokta, egy kőbe belerúgva leszakadt a nagylábujjáról a köröm, amit a verseny végéig még nyolc másik követett.

A verseny utolsó ötven kilométerét gyalogolva tette meg, így is harmadikként ért célba.