Ötven éve dolgozik az almáskamarásiakért dr. Simondán György háziorvos

Dr. Simondán György békéscsabai középiskolásként úgy gondolta, vadászpilóta lesz. Ám az alkalmassági vizsgán szembesítették azzal, hogy más pályát kell választania. Egy diákcsíny során társát némi kis sebészeti beavatkozásban, ellátásban részesítette, amikor cimborája, Lehoczki László felkiáltott: te orvos leszel! Valahogy így kezdődött ez a félévszázados, de még ennél is hosszabb s gazdag életpálya.

– Eltöltött majd' egy évtizedet Gyulán, s  csak azután került Almáskamarásra. Mikor és mi volt a motiváció?
– Sebész szakorvosként dolgoztam Gyulán, akkoriban nagyon sokan voltunk az osztályon. Görhöny Gergely kollégám Almáskamaráson helyettesített, mert sok éve nem volt állandó orvosa a falunak. Látogatóba mentünk, térképen néztük, merre kell elfordulni, hogy megtaláljuk a települést. A feleségem, amikor meglátta az orvosi szolgálati lakást, azt mondta, jöjjünk ide. Akkor már volt két kicsi gyermekünk is.

– Jó döntés volt? Mi fogadta?
– Rettenetes körülmények voltak Gyulához képest. Minimális infrastruktúra volt, falusi árnyékszékre jártak ki a betegek, a lakásunk is sokszor szolgálta a gyógyító munkámat. Nem voltak járdák, utak, három Trabantot „elfogyasztottam” néhány év alatt. Előfordult, hogy a sárból traktor húzott ki. De ezzel kellett együtt élni. Elfogadtam, tettem a dolgomat. Rengeteget dolgoztam. Nem csak háziorvosként. Vegyes körzetem volt, a gyermekek ellátása is az én feladatom volt, de ha kellett, fogat is húztam, levezettem szülést. Akkoriban többen voltak az almáskamarásiak 1600 főnél is. Ezek mellett bejártam Mezőkovácsházára. Ott a rendelőintézet sebészeti szakrendelését vezettem; dolgoztam igazságügyi orvoszakértőként, szakterületem a testi sérülések és az alkoholos befolyásoltság meghatározása volt; a medgyesegyházi központi orvosi ügyelet megalakulásakor az ügyeletvezető főorvosi teendőket is elláttam. Volt olyan, hogy 600 órát ügyeltem egyfolytában. A sok munkának meg is lett az eredménye: szívműtét...

– Milyen családi hátország közreműködésével lehetett ezt a tempót bírni?
– A feleségem 50 éven éven át a párom, a praxisban a társam volt, betegápolóként. Decemberben hagyott itt bennünket. A hetvenes években nem volt pardon: ha jött a beteg, ha csengetett, kelni kellett, s hetekig nem aludtam át egyetlen éjszakát se. Reggel pedig mennem kellett Mezőkovácsházára. Nem volt könnyű.

– Nem fordult meg a fejében, hogy váltson?
– Két lehetőségem volt: vagy itt maradok, vagy visszamegyek a sebészetre. Nem akartam én más lenni, a dolgomat akartam jól végezni. Ezért számos képzést elvégeztem, dr. Katona András és dr. Márk László kardiológus főorvos kollégáim munkacsoportjába bekapcsolódva számos tudományos közleményünk jelent meg a zsíranyagcsere és a szív-érrendszer megbetegedések közötti összefüggés vonatkozásában. E témakörben a Magyar-Amerikai Orvosszövetség sarasotai kongresszusán tartottam angol nyelvű előadást. Jártam Kanadában, a torontói kórházban továbbképzésen.

– A tudománnyal való lépéstartás, a szakmai önképzés során a külföldi tanulmányutak közben nagy mélységeket és magasságokat megélt, s látott. Mi mindent hozott haza?
– Elámultam az ottani fejlettség láttán. Nálunk az a mondás járta még: kis metszés, kis sebész. Nagy metszés, nagy sebész. Nagy feltárással jól átlátható volt a gyógyítandó terület... Kanadában már akkor láttam a laparoszkópos sebészetre példát. Óriási kontraszt volt.

– Tudott-e a mindenkori településvezetőkkel a helyi fejlesztések érdekében lobbizni? Azért, hogy ez a rendelő felszereltségében is képes legyen a fejlődéssel lépést tartani?
– Maradásomnak ez is magyarázata, hogy mindig értékelték a kéréseimet. Gyönyörű a rendelő, ez mára egy komplex ellátóhely.

– Ma már valóban sokszínű az ellátás a háziorvosi rendelőben. Itt, ahol továbbra is vegyes a praxis, sokszoros a gyógyító felelőssége. Hány generáció nőtt fel az elmúlt 50 év alatt?
– Volt olyan betegem, akinek a gyermeke nálam szült. Ez három generáció.

– Nyolcvanon túl mi az a sport, az a hobbi, ami ilyen fitten tartja az almáskamarásiak gyógyítóját?
– Amikor Almáskamarásra költöztünk, itt nem volt sportolási lehetőség. Viszont volt alkalmam egy vadász mellett hajtóként megtanulni a vadászat alapjait. Máig élvezem, ezzel tartom meg a jó fizikumomat. Vallom, aki nem szívta tele magát a májusi erdő hajnali illatával, az nem is tudja, milyen a valódi természet, ahol képes vagyok feltöltődni.