Az aszály döntött a múlt évről térségünkben

– Évszázados aszály, növekvő termelési költségek az inputanyagok, az energia és az üzemanyag drágulása miatt. Hogyan tudott ennek ellenére is talpon maradni a vármegye agráriuma, jobban mondva annak szereplői?

– A gazdaember megtanulta, a vérében van, hogy a földet bármilyen körülmények között meg kell művelni, a jószágokat fel kell nevelni, az élelmiszert elő kell állítani. Műveletlen terület lényegében nincs Békésben, de az tény, hogy ez elsősorban a gazdák kitartásának, a jövőbe vetett hitének az eredménye. Békésben valóban katasztrofális évet zárt a mezőgazdaság, minden egyes termesztett növénynél jelentős terméskiesést kellett elszenvedni. A gabonánál féltermések születtek, de a kukoricánál volt a legdrasztikusabb hozamkiesés. A termelőkön az elmúlt évekhez képest magasabb átvételi ár sem segített, nem tudta kiegyenlíteni a hozamkiesést.

– A kukoricánál maradva, szörnyű lehet átélni, hogy az ember elveti szemes kukoricának a növényt, aztán bezúznia, silóznia kell.

– Megdöbbentő adat, hogy Békésben 55 ezer hektáron kellett mindezt megtenni. Hozzáteszem, a többi részen is tizedannyi termett mint egy átlagos évben. Amit tudott, a kormány, az agrártárca, a vármegyei agrárkamara a kormányhivatallal együttműködve is megtett, hogy segítsen a gazdáknak. A helyszíni szemlét – ami szükséges a kárenyhítés igényléséhez – dr. Takács Árpád főispán kezdeményezésére felgyorsították, hogy legalább mindenki időben silózhasson. Az egységes kérelmeknél, a földalapú támogatásnál nem az uniós norma szerinti 50 százalékos előlegfizetés történt november 30-áig, hanem 70 százalékos részkifizetés. Ha lehettünk volna „esőcsinálók”, megtettük volna, de az időjárást nem befolyásolhattuk, csak elszenvedtük.

– Ilyenkor mindig felmerül az öntözés fejlesztésének fontossága. Hogyan látja ezt?

– Hosszú éveken át a belvízzel küzdöttünk, belvízelvezető csatornák létesültek. Ezeket nem lehet egykönnyen öntözőcsatornákká átalakítani. Másrészt az öntözés a legköltségesebb eljárás a földeken. Elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan, hogy 150 ezer hektárnyi gabonát öntözzünk Békésben. Fejlesztések történnek, pályázatok jelenleg is elérhetők, de az öntözésnek igazából ott van létjogosultsága, ahol nagyságrendekkel nő a hozam ettől, és behozza a ráfordítást. Említhetem a nagy értékű zöldség- és gyümölcskultúrákat, valamint a Békés megyében jelentős hibridkukorica vetőmagtermesztést. Ma már a régi öntözőrendszerek elavultak, az esőztető, csepegtető technológia a célravezető, ezzel 40 százalékos megtakarítás is elérhető. Rengeteg fórumot tartottunk a gazdáknak, ahol a vízmegőrző gazdálkodás, talajműveletek előnyeit domborítottuk ki, ennek a technológiáját ismertettük.

–  A csapadéknál maradva, az átlagember azt érzékeli, hogy sokat esik mostanában, az agrárszakemberek szerint azonban még mindig szárazak a talajok, és főként a hótakaró hiányzik. Egyetért ezzel?

–  A téli tavasszal szemben vastag hótakaró lenne az ideális, mivel a növényekre élettani szempontból ez a kedvező, és az esetleges kemény fagyoktól is megvédené a kultúrákat. Van mit félteniük a gazdáknak azért is, mert tavaly ősszel a tavaszi és nyári súlyos aszály hatására jelentősen nőtt az őszi vetésű növények területe Békésben. Vármegyénkben az őszi búza területe 10, míg az őszi árpa ennél is több, 15 százalékkal nőtt a korábbi évhez képest. Az őszi káposztarepce területe is emelkedett, de a 2021-es, drasztikus csökkenés után sem éri el a 2020-as vetésterületet. A hótakaró azért is lenne fontos, mert a lassú olvadással a gyökérzetben megfelelő, állandó lenne a nedvesség. A felső talajrétegek kiadós esők idején valóban vizesnek látszanak, de lejjebbre a nedvesség nemigen jut el.

– Ha már repce, ezt a növényt miért iktatják ki sokan a termesztésből?

– Tömören fogalmazva, ez a növény a legkitettebb az időjárás viszontagságainak, és például a búza alkalmazkodóképessége a legnagyobb. Nem csoda, hogy a vetésszerkezet nemigen változik Békésben. Meghatározó kultúrák a kalászos gabonák, a kukorica, a napraforgó, termesztésükhöz kiforrott termelési tapasztalat járul hozzá a gazdák, az agrárszakemberek révén. Az említett kultúrák mellett azért termesztenek a vármegyében szántóföldi körülmények között például görög- és sárgadinnyét, hibridkukoricát, zöldborsót, rizst, paradicsomot és vöröshagymát is.

– Új növények térhódítására nem is számíthatunk?

– Lehet szó a cirokról, a kölesről, de a nagyobb területeken termesztésüknek alapvető feltételei vannak a vetőmagtól, a technológia kidolgozásától, a szárítástól a feldolgozó kapacitásig, a piackutatásig. Hozzáteszem, ha nincs csapadék, vethetünk bármit, semmi nem él meg.

– Említettük már, hogy az agrártámogatások, pályázati pénzek mennyire fontosak a gazdák talpon maradásához. Mennyire számíthatnak erre a jövőben?

– A legnagyobb részt Békésben is a területalapú támogatás teszi ki. A 13 177 egységes kérelemnek a kétharmadát az agrárkamara falugazdászai nyújtották be, segítve ezzel is a gazdálkodókat. A kérelmek 450 ezer hektárt fedtek le. Az előlegfizetés október 16-ától november 30-áig tartott, és ezen időszak alatt összesen 28 milliárd forintot kaptak vármegyénkben a gazdák. A pályáztatási rendszer is működik, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar területén is. Ami változás lesz pozitív értelemben, hogy a fiatal gazdák és az Ökológiai Alapprogramban részt vevők több pénzt igényelhetnek.

– Békésben is megalakult az Ifjú Gazdák Békés Megyei Gazdaköre, egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A generációváltást, a tudásátadást milyennek látja a vármegyében?

– A magyar és a Békés vármegyei agrárium jövője szempontjából is jelentős mérföldkő, hogy a minap hatályba lépett a generációváltást segítő, az agrárgazdaságok egészben történő átadásának kereteit megteremtő jogszabály. Ennek kidolgozásában a NAK és a MAGOSZ is aktív szerepet vállalt. A generációváltás előmozdításához a családi gazdaságokról szóló törvény jelentette az első lépést, mely – szintén a NAK és a MAGOSZ kezdeményezésére – a családi működési formák kereteinek kialakításával, új működési formák bevezetésével megteremtette a lehetőséget arra, hogy a családok hosszú távon tudjanak versenyképes gazdaságokat működtetni. A gazdaságátadásnak fontos része, hogy átadó és átvevő is pályázhat plusz pénzre.

– Az agrárutánpótlás biztosítását milyennek látja?

– A megyei agrárkamara pályaorientációs tevékenységének kiemelt része, feladata az agrár-szakképzésbe történő beiskolázás elősegítése, valamint a pályaválasztó fiatalok körében a mezőgazdasági szakmák, szakmairányok népszerűsítése. A négy, vármegyénkben lévő agrárszakképző iskolával élő, gyümölcsöző a kapcsolatunk. Nemrégiben például négy GPS-eszközt is átadtunk a számukra. Rendezvényeken is bemutatjuk nekik a modern, fejlett technológiákat, felkeltjük az érdeklődésüket, hogy minél többen maradjanak is a mezőgazdaságban. Könnyebb azoknak, akik az agráriumba születtek bele. Aki az állattenyésztésbe, az jellemzően állattenyésztő is marad, aki a növénytermesztésbe, az csak a traktorban akar ülni.

–  A földforgalom is mutatja, hogy mennyire derűlátók a gazdák. A földadásvétel miként alakult tavaly Békésben?

– A földügyi szerződések száma a múlt évben 2527 volt, ez minimális csökkenés a korábbi évekhez képest. A megyei agrárkamara földbizottsági jogkörében a földforgalmi szerződések támogathatóságának elbírálását is végzi.

– Már csak az maradt hátra, hogy ön mit kíván a gazdáknak, az agráriumban dolgozóknak erre az esztendőre?

– Több bort, több búzát és békességet. A bort a hegyvidékeken biztosan előállítják, mi vállaljuk az ország kenyerének biztosítását. A békesség, az összefogás pedig egyéni és közös érdek is, a folyamatos előrelépés záloga. Az agrárium szereplőire számíthat az ország, a vármegye.

Kozsuch Kornél:  Helytálltak a gazdák tavaly a történelmi aszály ellenére is. Fotó: Bencsik Ádám