Tüzet rakott, áldozott a leghosszabb éjszakán BMZ - galériával

A korábbi évek tradícióinak megfelelően szakrális szertartás keretében emlékezett meg a téli napfordulóról Baji Miklós Zoltán. A képzőművész békéscsabai tanyáján megépítette az úgynevezett szent teret, tüzet rakott, köszöntötte az újjászülető fényt. 

– Ez a tűz más, mint például a pásztortüzek. Alapja négyzet alakú, a négy égtáj felé tájoljuk. A Tejút más néven maga a Tejútanya, vagy Ősök útja. Nyílásán keresztül negyven napig halad át a Nap. A téli napforduló csúcspontja másodpercre beazonosítható csillagászatilag, idén 22 óra 48 percre esett. December 21-én volt a legsötétebb, leghosszabb az éjszaka, most már egyre több a fény, fokozatosan nő a napsütötte órák száma a Föld északi féltekén – részletezte Baji Miklós Zoltán. Hozzáfűzte, ilyenkor összegyűlnek a hagyományőrző közösségek, ahogy ők is szoktak, ám ezúttal kivételesen egyedül készült a napfordulóra. 

– A tüzet éltető szent fákat előre összegyűjtjük, minden növénynek megvan a szakrális, éteri minősége. Tüzet azért gyújtunk, hogy hizlaljuk a Nap erejét, nógatva, essen át a fordulón. Először őrtüzet rakunk, amely hosszan kitart a szertartás, a beszélgetés, a tánc idejére. Nincsen építmény körülöttünk, csak a természeti tér adja a keretet, a csillagos ég a kupola. A közösség áldozatként ajánl fel tejet, nyírfát, magokat – sorolta. 

Hozzátette, hat irányba irányul a figyelem: északra esik a Tejút hasadéka, ott megszületik a fény. Jelképe a tisztánlátás toteme, a horgascsőrű, aki fentről mindent lát. Keleten érzékelhető a medve, a gyógyító szellem, akitől egészséget kérhetünk, délen pedig a Tejútanya feje, a nyári napéjegyenlőség színhelye található. Utóbbi lelki-állattoteme a farkasanya, aki a szellemi és testi szabadság védelmezője. Az őszi napéjegyenlőség már az öregség és a halál pillanatát jeleníti meg, ekkor minden kultúrában feléled az égi gondoskodás utáni vágy. Szimbóluma a szarvasünő, aki agancsai hegyével tartja az égen a csillagokat és a bolygókat. 

– Tőle kérjük a szertartás szentségét. A szertűz környékét almával rakjuk körbe, ami megsül, és elfogyasztva egészségvarázsló ereje van. Jelképesen tulajdonképpen a Napot, a fényt visszük magunkba az alma gömbölyded formájában. A gyümölcsöket kaláccsal, kenyérrel, pálinkával együtt tesszük az oltárra – fűzte tovább a képzőművész. Hangsúlyozta, a szertartás egyik fontos mozzanata az elbocsátó cédulák tűzbe tétele, ami a rossz elengedését szimbolizálja. 

– Kívánságcetliket is írunk, ami a füsttel együtt száll fel az égig. A szertartás végén előkerül a rostadob is, ha átnézünk a rostáján, kellően révült állapotban megláthatjuk az igazságot. Amikor a tűz már nem lángol annyira, a dobbal átrostálom a cetliket. Most kivételesen a nagy szertüzet gyújtottam meg először, az újtüzet pedig éjszaka ennek parazsából élesztettem fel – tette hozzá.