A tanulás jövője került középpontba a csabai előadáson

Dr. Setényi János a reformműhelyként és az oktatási demokratizálódás szellemi központjaként működő Oktatáskutató Intézetben vált kutatóvá. Erős nemzetközi szakmai beágyazottságot alakított ki, az elmúlt 25 évben rendszeresen dolgozott az OECD, az Európa Tanács és az EU DG Employment projektjeiben, napjainkban az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetőjeként tevékenykedik. Előadásában elemezte a koronavírus-járvány alatti másfél-kétéves időszakot, a digitális átállás tapasztalatait hazai, európai és világviszonylatban. Másrészt körüljárta annak kérdéskörét, hogy lehetséges-e visszamenni a régi életünkbe az oktatás területén, mi lesz a tanulás jövője, miközben, ahogy az elmúlt hónapok is bizonyították, az iskola és a tanulás nem feltétlenül tartozik egybe. Mint mondta, a járvány alatt a „kőházak” üresen álltak, a tanulás mégis folyamatos volt. Hozzátette, a kutatóknak és az elemzőknek le kell vonniuk a tanulságokat és felvázolniuk egy olyan világot, amiben a tanulás döntően visszatér az iskolákba, de azért megmaradnak azok a 21. századi technikák, amelyekkel egy sokkal színesebb, változatosabb világba lépünk át.Kérdésünkre dr. Setényi János elmondta, a digitális oktatás során a tanulók egy jelentős része, különösen a befelé forduló diákok kivirágoztak, felszabadultak.

– Ez a világ olyan értékelést kényszerített ránk, amelyben a feleltetés és dolgozatírás a háttérbe szorult, és egy más jellegű tanulói munkát igényelt, amit be kellett adni – tette hozzá. Különösen Budapesten, a felső középosztálybeli szülők közül sokan próbálják is emiatt alternatív iskolákba íratni gyermekeiket éppen azért, mert a fiataloknak jót tett az elmúlt másfél év.Dr. Setényi János kifejtette, az elmúlt két év egyik kulcskérdése az oktatásban az volt, hogy az intézmények létrehoztak-e egy új közös munkafelületet. Ha igen, akkor új lehetőségek nyíltak meg, hiszen az említett platformon órákat lehetett tartani, konzultációra nyílt lehetőség, anyagokat tölthettek fel rá. A járvány csendesedésével, esetleges elmúlásával előlépett az a kockázat, hogy a digitális tudás visszaépül. Az oktatáskutató elárulta, személy szerint a vegyes vagy hibrid rendszer híve, amiben 80 százaléknyi az iskola. Erre egyébként társadalmi értelemben is szükség van. A digitális platform ugyanakkor segíthet a felzárkóztatásban, a tehetséggondozásban, a konzultációban, a szülői értekezletekben, az egyéni és csoportos munka kiadásában és összegyűjtésében, illetve a más típusú értékelésekben.