Nemzetközi terveket szőnek a harsonás kurzusról

– Milyen élményeket adott az idei harsonás kurzus?

– Minden évben komoly szakmai találkozót szervezünk a megyeszékhelyen, ahol az oktatók egy héten keresztül hangszeres főtárgyórákat adnak a hallgatóknak, gyakorolják a hangképzést és a légzéstechnikát, emellett kamarafoglalkozásokkal töltik az időt, azaz együtt zenélnek, készülnek a zárókoncertre. A tábor szakmai előadásoknak is otthont ad, a hódmezővásárhelyi ­Török Bence hangszerészmester például technikai ismeretekről beszélt, karbantartási tanácsokkal látta el a résztvevőket, akik az ország minden tájáról, Szegedről, Debrecenből, Budapestről, Miskolcról is érkeztek. A legfiatalabb harsonás vendég még csak tizenöt éves­­.

– Békéscsaba ezek szerint mesterek és tanítványok fontos találkozási pontja.

– Igen, hat évvel ezelőtt Szűcs Csaba Békés megyei Prima-díjas harsonaművész, -tanár azt a célt tűzte ki, hogy az ország, világ távolabbi tájaira, színpadjaira, katedráira került egykori tanítványok, harsonaművészek visszatérjenek a városba, és jó példát adva tanítsák az új nemzedéket. A kurzus művészeti vezetője a Junior Prima díjas Sztán Attila, aki mindig rengeteg munkát fektet a szervezésbe, ő állítja össze a zárókoncertek programját is. A találkozó tehetséggondozó műhely is egyben, tavaly óta más szakgimnáziumok diákjait is várjuk, fogadjuk, a távlati terv pedig az, hogy a nemzeti kulturális alap, az evangélikus egyház és a helyi patrióták támogatta kurzust nemzetközivé tegyük.

– Miért éppen a harsonára esett annak idején a választása?

– Kilencéves korom óta játszok rézfúvós hangszereken: trombitán és tenorkürtön kezdtem. A harsonához fel kell nőni, el kell érni a hosszú tolókar szélső fekvéseit is. A hangszer sajátos tolószerkezete a 15. századra alakult ki, már akkor alkalmassá vált a kromatikus játékra. Részletgazdagon, minden hangnemben lehet vele zenélni, kis szekundokat is „elbír”. Ám sosem a hangszer az, ami különleges, sokkal inkább a megszólaltatója.

– Jól sejtem, hogy a fújásához kellő állóképességre van szükség?

– A harsonázás alapvető feltétele a fizikai fittség, csak rendszeres sportolással lehet a vérkeringést, az izmok teljesítményét és a tüdőkapacitást szinten tartani, fokozni. A magas szintű előadó-művészet párhuzamba állítható a profi sportolói munkával, hiszen egy-egy hangverseny, fellépés előtt is rengeteg gyakorlás szükséges, sőt, a mi családjaink is gyakran nélkülözik személyes jelenlétünket.

– Milyen tanárnak tartja magát?

– Azt hiszem, kicsit szigorúnak. Az előadó-művészet gyönyörű, ám nehéz pálya, egy-egy szólóhangverseny, nemzetközi siker mögött rengeteg munka, zeneelméleti tudás rejlik. A megye, Békéscsaba zenei élete szerencsére jól szervezett, sok műkedvelő együttes játszik helyben, a helyi Filharmónia és a szimfonikus zenekar is számos kamarazenei koncertet szervez, a közönség híres szólistákkal találkozhat. Külön öröm, hogy a harsona Európában, sőt, Ázsiában is egyre népszerűbb.

A harsonaművész a sportra is szán időt, kisfiával kocog

Kalmár Zoltán 1982 májusában született Szolnokon. A zeneművészeti szakgimnáziumot már Békéscsabán végezte, majd Szegeden folytatta tanulmányait a zeneművészeti főiskolán. Doktori disszertációját a pandémia alatt fejezte be, ez az időszak számára is nehéz volt, az online zenetanítás is kihívásokat tartogatott, emellett sok koncertje elmaradt. A szakgimnáziumi harsonatanítás mellett Kalmár Zoltán szólókoncerteket ad itthon és külföldön, játszik a megyei és a szegedi szimfonikus zenekarban is. Szabadidejét a családjával, orvos feleségével és tizenhat hónapos kisfiával tölti.

Szeret a szabadban lenni, túrázni, kerékpározni, sakkozni, de elárulta, gyermekük születése óta kevesebb idő marad a hobbikra. Mostanában úgy sportol, hogy a kis Mikit beteszi a babakocsiba, és együtt kocognak.