Hulló meteoritok után kutatnak a nagyszénásiak

A térségben szenzációs esemény történt 1857-ben: 2,601 kilogramm tömegű kő csapódott be Kaba határában. Ez az egyik világhírű meteoritunk, az elsők egyike, amelyben szerves anyagot mutattak ki. Akkoriban még nem voltak meteorokat megfigyelő állomások – erről és még sok, e témához kapcsolódó érdekességről mesélt látogatásakor dr. Hegedűs Tibor, a Bajai Obszervatórium igazgatója. Látogatásának az apropója és helyszíne nem véletlen: korunk egyik technikai vívmányát, egy amerikai műszert, meteorok megfigyelésére kifejlesztett berendezést szeretnének elhelyezni a település egyik erre a célra alkalmas helyszínén. A szakember érdeklődésünkre elmesélte, 1986 óta foglalkozik meteorokkal s azok pályáinak a vizsgálatával.

– Társaságunk elnökének, Kereszty Zsoltnak a kezdeményezésére kicseréljük az eddig használatos videókamerákkal végzett észlelési technikáinkat. Elavultak, nem képesek a teljes égboltot megfigyelni az egyes állomások, sok a meghibásodás is a 2010 óta működő hálózatban. Kelet-Magyarországon Nagyszénásra tervezzük elhelyezni ezt a csúcstechnikát képviselő intelligens műszert – mutatta be a csillagdában találkozásunkkor­.

– Itt ez a kis csoda. A hét kis ablak mögötti kamerák figyelik majd az eszköz fölé boruló égboltot. Egy adott helyen ez a szerkezet képes lefedni a teljes égboltot a halszemoptikás kamerákhoz képest jóval kisebb torzítással – magyarázta vendéglátójának, Fődi Andrásnénak a felszerelésre váró eszközt dr. Hegedűs Tibor. A Magyar Meteoritikai Társaság hazánkban ötöt telepít az idén, az Alföldön egyedül Nagyszénáson.

– Fődi Andrásnéval több évtizedes szakmai kapcsoltunk van. Példás, ahogy a Mira Csillagászati Szakkört és a Kiss György Csillagdát működtetik a településen, és ahogy a fiatalokkal foglalkoznak – tette hozzá.

Az új kamerarendszer hazánk területén történő megfelelő elrendezése ebben a térségben tette szükségessé az egyik észlelőpont kialakítását – olyan helyet kerestek, ahol nem nagy a fényszennyezettség. Szénásra ez is igaz.

Az amerikai műszerhez tartozik egy szuperintelligens, nagy teljesítményű mikroszámítógép. A hálózatban, amint ezek az állomások internethez jutnak, megkeresik egymást a virtuális térben, és kommunikálnak egymással. Amikor észlelnek egy tűzgömböt, nem pusztán regisztrálják, hanem azonnal körbekérdezik egymást, hogy melyik állomás látta még. Kigyűjtik az összes rögzített mérési adatot, további tudományos számításokhoz előkészítve adják át a rendszert üzemben tartó szakembereknek.

– Amióta foglalkozok a meteoritokkal, az információk birtokában kiszámolom a tényleges fizikai pályáikat – nemcsak a légkörben, de azt megelőzően a Naprendszerben is, mielőtt a Föld légkörébe léptek. Az általam kidolgozott szoftver legújabb verziója a szétrobbanó tűzgömb darabjainak fénykibocsátás nélküli, úgynevezett sötétrepülését is számolja, egészen az elképzelt földet érésükig. Szerencsés esetben meg is találhatjuk azokat. És számunkra ez a végcél – mesélte a szakember.

Világszerte őrzik a kabai szilánkokat

Térjünk vissza Kabára: a nagyjából cipó alakú meteorit eredeti tömege 2,877 kilogramm lehetett. A meteoritot Szi­lágyi Gábor kabai gazda találta meg, miután megfigyelte lehullását is. Az első szakember, aki kézbe vette, Török József akadémikus volt. Sztrókay Kálmán budapesti mineralógus a fehér zárványok fő ásványát, a spinellt mutatta ki benne. Friedrich Wohler göttingai német vegyész pedig szerves eredetű anyagokat mért a kabai meteoritban.

A kő jelenleg Debrecenben van, szilánkjait húsz helyen őrzik a világban. Világszerte nagyon kevés olyan meteorhullás megtalált darabjai állnak a tudósok rendelkezésre, amelynek a térbeli pályája is ismert. Így minden új eset komoly nemzetközi sikerrel kecsegteti a hazai hálózatban együttműködőket, így a szénási lelkes amatőrcsillagász-közösséget is.