Sokan kérnek lelki segítséget

– A járvány alatt kollégáimmal olyan kihívásokkal szembesültünk, ami azelőtt elképzelhetetlennek tűnt. A klienseket nem engedhettük be a nappali ellátó zárt terébe, ami mindkét fél számára próbatételt jelentett – emelte ki Schriffertné Lócskai Henriett. A békéscsabai Egyensúly AE Egyesület elnöke hozzátette, a látókörükben lévők állapota leginkább stagnált a pandémia alatt, ám voltak, akik visszaestek. Szakembereik minden erejükkel igyekeztek megoldást találni a kialakult helyzetre, ha kellett, a segítségre szorulókkal az ablakon keresztül kommunikáltak. Amikor az időjárás javulni, a járványgörbe laposodni kezdett, fedett, teraszos részen ültek le maszk használata és a kötelező távolság megtartása mellett. A terapeuták kizárólag egyéni esetkezeléseket tarthattak.

– A szenvedélybetegeknek épp’ a csoportfoglalkozás a fontosabb, hisz’ főként sorstársaikból merítenek erőt a gyógyuláshoz:

a szakemberek által irányított beszélgetésekből építkeznek és töltekeznek – hangsúlyozta a vezető, hozzátéve, ezek elmaradása nagyon érződött, sok új érintett is jelentkezett náluk. A depressziós, pánikbetegségre utaló tünetekkel érkezőknél is hangsúlyt kapott az online és a telefonos kapcsolattartási forma. A 2–3. hullám tetőpontján volt, akit hetente kétszer is megkérdeztek, van-e otthon segítsége, hívták-e már oltakozni. Nők, férfiak is igényelték a támogatásukat, mindenféle korosztályból.

– Az emberekre a bezártság volt a legrosszabb hatással. Akiknél korábban már felmerült pszichés probléma, de életvitelükkel kompenzálni tudtak, azok különösen nehezen tolerálták az új körülményeket – emelte ki Schriffertné Lócskai Henriett. Arra a felvetésre, hogy a mentális tünetek sokak szerint ezután fognak tetőzni, elmondta, a depresszióra egyébként is jellemző, hogy ünnepek után vagy tavasszal jelentkezik erőteljesebben, amikor a borús időszakból már kifelé haladunk.

A Covid kapcsán is sokan most fogják fel, min mentek keresztül.

Az egyesületnél a létszám folyamatosan a maximumon áll, vannak, akiket a környezetük küld, mert már nem bírja elviselni viselkedésüket, látni letargiájukat. Másokat pszichiáter irányít az Egyensúlyhoz. A legritkább, hogy valaki saját maga belátja, baj van. A szakemberek igyekeznek felvértezni magukat a megnövekedett igényekhez, terapeutaként is trenírozzák egymást, vezetőjük pedig odafigyel arra, hogy ne éghessenek ki.

– Rendszeres esetmegbeszéléseket tartunk, megvitatjuk, kinek milyen személyre szabott lehetőségeket tudunk felkínálni

– emelte ki a szakember, hozzátéve, a csoportfoglalkozás az, ami általában legtöbbet ad a gyógyuláshoz. Sokféle módszerrel dolgoznak, van, amikor egy szimpla beszélgetés is hasznos, máskor a rajz- és zeneterápia viszi előre a klienseket. Filmélményeket beszélnek meg, szituációs játékokkal oldódnak, mindig a csoport összetételétől függ, mi kerül fókuszba. Az új lehetőségek, innovációk keresése felpezsdíti a szakembereket is.

A közösségi élmények átéléséhez most az oltás jelenti a kulcsot

Schriffertné Lócskai Henriett elárulta, van olyan kliensük, akit súlyos önvád gyötör, belebetegedett abba, hogy hozzá közel álló tőle kapta el a koronavírust és meghalt. Nála nem lesz egyszerű a gyászfolyamat.

Az egyesületi vezető ­kiemelte, néhányan kezeltjeik közül is úgy hitték, „érinthetetlenek”, s volt, aki belehalt „ebbe”. A vírus tagadása a szakember szerint lehet egyfajta lelki védekezés, vagy ­egyirányú tájékozódás következménye. Kiemelte, ő mindent megtett, hogy kollektívájuk mielőbb oltakozhasson, és személyesen segíthessen a rászorulókon. Aláhúzta, a ­mentális egészséghez rendkívül fontos a közösség megtartó ereje, ami most az oltás által ­érhető el. Az elmúlt időszak szerinte valódi tanúságtétel, amelyből levonhatjuk a negatív és a pozitív tapasztalatokat, megőrizve, beépítve az utóbbiakat. Javasolja, ha egészségtelen új szokásokat vettünk fel, tudatosítsuk és vetkőzzük le ezeket, szokjunk vissza a közösségeinkbe, tereljük figyelmünket a pozitív gondolatok irányába. A szellemi és a fizikai elfoglaltság is sok mindenen átsegít.