Negyven esztendőn át oktatott kémiát

– Úgy érzem, a díj szép pályazárás, negyven év szorgalmának méltó elismerése, aminél jobb nem is történhetett volna velem – osztotta meg érzéseit Vargáné Nagy-György Katalin. A nyugdíjas pedagógus hozzátette, a kezdetekkor nem volt minden zökkenőmentes.

Makóról került Békéscsabára, férje ugyanis a helyi baromfi-feldolgozó vállalatnál kapott állást.

– Több csabai és környékbeli munkahelyen pályáztam, végül a ma Jankay Tibor nevét viselő általános iskolában kaptam határozott idejű állást, egy gyesen lévő matematikatanár helyén – emlékezett vissza. Később az illető Szegedre költözött, így Katalin maradhatott, és a kezdeti nehézségek után kiteljesedhetett. Szinte minden létező pozíciót betöltött az iskolában, eleinte osztályfőnökként tevékenykedett, az úttörőcsapat élén állt, később szakszervezeti vezetőként, igazgatóhelyettesként dolgozott, majd hat éven át igazgatta is az intézményt. Elárulta, nyitottan, barátsággal közelített mások felé, a sikereit részben ennek köszönheti.

– Mosolyogtam és visszamosolyogtak – foglalta össze mottóját a Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyugdíjas pedagógusa. Humorral tette hozzá, „erőszakosként”, azaz matematika és kémia szakos tanárként olykor kihívást, igazi művészetet jelentett tárgyai megszerettetése.

– Kémiát egyedül én oktattam az iskolában, így a negyven év során nem volt olyan diák, aki ne fordult volna meg a kezeim alatt – mesélte, hozzáfűzve, szerinte első és legfontosabb a tanár személyisége, hozzáállása, hogy mit tanít, az másodlagos.

– Igyekeztem a tananyag azon részét kidomborítani, ami elvarázsolhatja, rabul ejtheti a gyerekeket. Ha ez megtörtént és felkeltettem az érdeklődésüket, általában már örömmel tanultak, igyekeztek megfelelni a tanárok, szülők elvárásainak – elevenítette fel az elmúlt évtizedeket. Legszebb emlékei a versenyek, és az ezeket megelőző felkészülési időszakok, amikor a gyerekek felváltva kopogtattak ajtaján, mert lelkesedtek és önszorgalomból gyakorolni, fejlődni akartak.

– Mindig akadt kettő, három, aki mélyen beleásta magát a kémiatudományba, sok városi versenyről hoztuk el a legjobbnak járó díjat, ott ültünk a régi fagyi-partikon – mesélte a tanárnő.

– Ma már van köztük gyógyszerész, élelmiszeripari mérnök, állatorvos, fogorvos, de a legszívmelengetőbb mégis a sok pozitív visszajelzés, hogy annak idején jól érezték magukat az óráimon, számomra ez a legnagyobb dicséret – emelte ki. Vargáné Nagy-György Katalin hozzátette, a mai gyerekek idejét már sajnos elveszi a média és az internet, az utóbbi időben sokszor tapasztalta, hogy a diákok éjszakába nyúlóan játszanak, másnap pedig fáradtak, nyűgösek, és fél, hogy mindezt megsínyli az idegrendszerük.

– A képernyő helyett sokkal jobb mozogni, kirándulni, együtt lenni, közösséget építeni, ha a körülmények engedik – összegezte, hozzáfűzve, a járvány miatt most mindez várat magára.

Kollégáinak is kedveskedett

Vargáné Nagy-György Katalin 1956 szeptemberében született Makón. Általános és középiskoláit itt végezte, majd Szegeden szerzett diplomát. A főiskola után 40 évig volt a Jankay nevelőtestületének tagja, meghatározó személyisége. Éveken át szervezte, vezette a balatonszárszói gyermektáborokat, együtt dobogott a szíve az iskola tornászaiéval. Nyugdíjasként szabadidejében szívesen kertészkedik, kirándul, süt-főz. Annak idején munkatársainak is sokszor kedveskedett finomságokkal.