Az Omega messzire vitte a csabai kolbász jó hírét

A 77 évesen elhunyt Benkő Lászlót korábban, a 70. születésnapján megyei személyiségek is köszöntötték. Szarvasi tévés műsorvezetővel kezdte a napját a billentyűk királya és békéscsabai festőművésszel zárta. Közben számos meglepetés érte.

– Novodomszky Évával beszélgettem a tévében, aztán rohantam az Omega-próbára – mesélte pár éve a billentyűk királyaként is emlegetett zenész, amikor találkoztunk, és Várkonyi János csabai festőművésszel közösen idéztünk fel régi történeteket. – Furcsa volt, hogy nem volt jó kedvük a srácoknak, de lenyomtuk a próbát, és megegyeztünk, hogy találkozunk három nap múlva, a győri koncert előtt. Engem rávett Jankai Béla barátom, hogy menjünk el egy siófoki haknira, bevállaltam.

Siófokon szólt Jankai Benkőnek, hogy valamilyen kábelért át kell ugrani Zamárdiba.

A zenész még ekkor sem sejtett semmit.

A Party Fészekben kötöttek ki, és mintegy 200-an bukkantak elő: családtagok, zenésztársak, barátok, rajongók.

– Ti mit kerestek itt? – lepődött meg Benkő, aztán egy ideig csak ült és könnyezett. Érkeztek a születésnapi ajándékok, többek között egy mérethű szintetizátortorta, és természetesen festmény barátjától, Várkonyi Jánostól, aki feleségével, Évával együtt kapott meghívást a szülinapi bulira, amit titokban Benkő felesége és fia szervezett.

– Rendkívüli módon rá tudok hangolódni az Omega-nótákra, hosszú évtizedek óta kedvenceim, legutóbb a Naplemente című szám ihletett meg, az erről készült alkotást adtam át Lacinak – ecsetelte Várkonyi János.

A festőművész elmondta,

a családi barátság az 1990-es évek elejére vezethető vissza.

Akkor Benkő László galériát nyitott Budapesten, és feleségével, Zsuzsával kereste fel Békéscsabán Várkonyi Jánost, mert tetszettek a képei. Várkonyi olyan szerény, alázatos házaspárt ismert meg, akik szívvel-lélekkel a művészetért élnek, legyen szó zenéről vagy festészetről.

– Zamárdiban már Kóbor Meckyék is egészen más hangulatban voltak, mint a kora délutáni próbán – ecsetelte lapunknak akkoriban Benkő László. – A rosszkedv tettetése is csak a produkció részének számított. A 100 Folk Celsiustól Roy és Ádámig, Som Lajosig számos zenésztársam eljött, és játszottunk is. Különleges élmény volt a zamárdi asszonykórus fellépése.

Az Omega billentyűse hangsúlyozta: a zenekar 1962-ben alakult, azóta sokan fel- és eltűntek, de amit ők csinálnak, az már valószínűleg fennmarad. Hogy ki hova teszi őket, milyen helyre kerülnek a zenei polcon, az mindenkinek az ízlésétől függ. A zenész akkori találkozásunkkor elmondta, nem érzi magát 70 évesnek. Ahogy fogalmazott: a színpad fiatalít, és még rengeteg dolguk van.

– Megerősíthetem, hogy már súlyos betegen ment fel a színpadra a tavalyi, gyulai koncertjükön, de semmi nem látszott rajta, ugyanúgy lenyomta a 110 percet, mint korábban – mondta Várkonyi János.

– A közönség nem láthatta az öltözőben azt, amit én, hogy már nem volt a régi, megviselte a betegség és annak a tudata is.

A csabai festőművésznek még 2002-ben Budapesten, a Duna Palotában volt egy kiállítása, és a megnyitót nem tarthatták meg Benkő László nélkül. Sőt, a tárlaton egy minikoncerttel kápráztatta el a megjelenteket. Várkonyi János akkor adta át neki a Napot hoztam, csillagot című Omega-számra festett képét.

– A 2017-ben, a Munkácsy-múzeum nagytermében rendezett kiállításom megnyitójára nem mertem meghívni, mert hallottuk a nejemmel, hogy baj van – emlékezett a festőművész. – Éva szinte napi kapcsolatban volt Zsuzsával, aki arra biztatott, hogy hívjam fel Lacit. Megtettem, és eljött, egy interjúját is áttette emiatt, aztán a múzeumban műsort adott. Most jött Laci után pár napra Mihály Tomi halála, nem akartam elhinni azt sem. Fantasztikus zenész volt ő is. Mindig az jár a fejemben, hogy ők tényleg napot hoztak, csillagot.

Benkő László 70 évesen azt mondta a Békés Megyei Hírlapnak, a színpad fiatalít.

Hanó Miklós és Opauszki Zoltán még 2014-ben járt Lengyelországban, Lublinban a magyar napokon, és éppen akkor ott koncertezett az Omega.

– Sokat beszélgettünk az együttes tagjaival, és hamar kiderült, hogy nemcsak ismerik, hanem szeretik és rendszeresen fogyasztják ezt a hungarikum terméket. Sőt, kistermelői „beszállítóik” is vannak – mesélte Hanó Miklós és Opauszki Zoltán. – Ennek alapján vetődött fel a gondolat bennünk, hogy az Omega legyen a csabai kolbász nagykövete.

Ez 2016 áprilisában valósult meg. A budapesti St. Andrea borbárban megtartott sajtótájékoztatón Hanó Miklós, valamint az Omega részéről Benkő László és Debre­czeni Ferenc írta alá a díszoklevelet, melynek egyik példánya Hanó Miklós hivatali szobájának egyik ereklyéje a falon. Rajta a szöveg: „Díszoklevél, amelyet Krisztus 2016. évének április 20. napján a világhírű hungarikumot, a csabai kolbászt eredeti receptúra alapján készítő csabai kézműves mesterek kezdeményezésére, azzal a céllal adományozzuk Magyarország legismertebb és legnagyobb múlttal rendelkező zenekarának, az Omega együttesnek, hogy vigyék és öregbítsék hírét ennek a semmihez sem hasonlítható különlegességnek, a zenekar semmihez sem hasonlítható, különleges koncertjein a nagyközönségnek.”

Sipos Józsefet Jacekként ismeri fél Békéscsaba. Profi fotósként rengeteg felvételt készített a ’70-es években a városi rendezvényekről. Így „belefutott” több Omega-koncertbe is.

– Miután megdöbbenéssel értesültem Benkő László és Mihály Tamás haláláról, kutatni kezdtem a negatívjaim között – ecsetelte. – Rátaláltam egy nagyjából 1971–72-ben készült fotóra a csabai ifiház büféjénél, feltettem a Facebookra, és hihetetlenül sok lájk, hozzászólás érkezett. Nem is gondoltam, hogy ennyien rajonganak mindenért, ami Omega. Szerencsés László barátom révén ismertem meg az együttest, tagjait, nagyon közvetlen zenészekhez volt „bejárásom”. Csak annyit tudok mondani, én is azon szerencsések közé tartozom, akik közelről ismerhették a két nagyszerű embert, Benkő Lászlót és Mihály Tamást.

Kapcsolódó cikkünk: Megjelent az Omega új lemeze, a Testamentum