Közel harminc év után találkoztak újra az egykori olajbányászok

Mintegy nyolcszáz dolgozót érintett akkoriban a rossz hír. Erről is sokat beszélgettek azok, akik Pető Károly és Braun Lászlóné szorgos szervezőmunkájának köszönhetően a majd’ három évtizeddel ezelőtti elválás után egy orosházi találkozón együtt nosztalgiáztak.

– Amikor javában tettük a dolgunkat a vállalatnál, mi nagyon összetartó társaság voltunk. Hiába szólította el a mérnököket, a fúrómestereket, a technikusokat és a kiszolgáló szakmák képviselőit egy-egy feladat Füzesgyarmatra, Pusztaszőlősre, Battonya, Szarvas és Szeghalom térségébe, máig erős a kötelék közöttük és közöttünk – elevenítette fel a múltat Braun Lászlóné, aki a riadólánchoz hasonlóan tette közzé a találkozó hírét és mozdította meg a világháló segítségével a volt kőolajosokat. Sok munkatársához hasonlóan messziről került Békés megyébe ő is.

– Én olajos gyerek vagyok, apukámmal érkezett a család a megyébe 1962-ben. Itt találta meg a családunk a megélhetést sok évtizeddel ezelőtt. Én is az olajiparban helyezkedtem el. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen szorgalmas kollektívának lehettem a részese. A máig működő olajkutak hirdetik, milyen jól végeztük a dolgunkat az orosházi üzemmérnökségen – sorolta a találkozó szervezője. Elárulta, ők voltak az elsők Békés megyében, akik a vállalat megszűnésekor kiharcolták maguknak a végkielégítést.

– Mint egy nagy család tagjait, úgy üdvözöltük egymást 28 év után az orosházi találkozón. Több mint hatvan munkatársunk jött el. Sokan azért maradtak távol, mert még aktívak, és a fúrásban folyamatosan kell dolgozni, ott nincs megállás, így a munkájuk miatt nem tudtak velünk lenni. Visszaemlékezésekkel tettük tartalmassá az együttlétet. Megállapodtunk abban, hogy kétévente újra találkozunk. Abban bízunk, még többen csatlakoznak majd hozzánk – mondta.