A kiskonyhától a Szörpös házig: beérett a gyümölcsöző hobbi

– A napokban nyitott meg a Szörpös ház. Mindig is saját üzlethelyiségről álmodott?

– Főállásban tanítok elsősöket egy általános iskolában. A szörpkészítés hobbiként indult, kizárólag családi felhasználásra. Körülbelül három évig kísérleteztem a receptekkel. Aztán egyszer csak elkezdtem kínálgatni a szörpöket, elajándékoztam párat. Jó visszajelzéseket kaptam, egyre több üveggel leptem meg az ismerőseimet. Ekkor még címkézetlen, nem egységes üvegbe töltöttem az italokat. Kezdtem kinőni a konyhámat, nem volt raktáram sem, s kezdett minden összemosódni a szörpös dolgokkal. Mára közel 30 ízben készülnek a szörpök, készítek kézműves üdítőitalokat, lekvárokat, fenyőrügyszirupot is. Jött egy ötlet, hogy emeljük hivatalossá az elfoglaltságot.

– Hogyan talált rá a parasztházra?

– Eladóvá vált a házunkkal szemben lévő ingatlan, egy háromosztatú parasztház. A középső részéből alakítottam ki az üzletteret; a kisebb szobából műhely lesz, ezen jelenleg is dolgozom; a másik, nagyobb szobát régi autentikus parasztbútorokkal rendeztem be, ahová le lehet majd ülni és kóstolgatni. Utóbbiban tartjuk meg havonta a füzesgyarmati kézművesek találkozóját, jó idő esetén pedig a diófa alatti kiülős részen.

– Ezek szerint nem konkurensként tekint a többi kézművesre?

– Természetesen nem. Az egyik célom a kis házzal, hogy teret adjak a helyi kézművességnek, kézműveseknek. Tagja vagyok a kézműves közösségnek, ezért sokat jelent számomra, hogy segítsem a helyi termelőket. Éppen ezért állandó kiállítási és eladási lehetőséget is adok számukra. Szeretettel látom őket, mert azt szeretném, ha megfelelő teret kapnának valahol a városban. Tehetségesnek gondolom mindannyiukat, és sajnos mégsem lehet őket igazán megtalálni.

– Honnan származik az üvegbe­való?

– Három helyről gyűjtöm össze a gyümölcsöket, növényeket. A saját kertemben termesztem a gyógynövényeket, többféle mentát, zsályát, kakukkfüvet és levendulát. A testvérem kertjéből – művelés fejében – kapom a külön­féle gyümölcsöket. A bodzát és a csipkebogyót pedig az egyik kedves ismerősöm erdő­területéről szedem.

– Mondhatjuk, hogy bio az ibolyás szörp?

– Nincs biová nyilvánítva a termék, ugyanis az egy rendkívül összetett eljárás, viszont kizárólag kezeletlen gyümölcsökkel és gyógynövényekkel dolgozom, minden növényt vegyszermentesen telepítünk. Nem gondolkodom az eljárás elindításán, mert valószínűleg sosem fogok olyan nagy tételben előállítani szörpöket, hogy megérje.

– Ezek szerint nem tervezi, hogy szegre akasztja a tanári köpenyt?

– Nem. Nagyon szeretem a munkámat. Szeretnék megmaradni „kicsinek” a szörpkészítésben, mert kikapcsolódást jelent számomra. Egy hosszú munkanap után nekilátok és elkészítek egy ízből 20-30 üveggel. Szeretem a hagyományos recepteket, mint a málna, az őszibarack, a szamóca, a sárgabarack, de kísérletezni is jó. Nemrég ibolyavirágszörpöt készítettem, most orgonaszörpöt csinálok egy kismama kérésére. Élvezem, hogy minden fázis átmegy a kezemen az üveg megvásárlásától kezdve a steri­lizáláson át a címkézésig.

A család az első, Ibolya gyermekek közt éli az életét

Korán Ibolya Békéscsabán, a Kőrösi Csoma Sándor Tanító­képző Főiskolán szerzett tanítói diplomát. Ezt követően Szeghalmon helyezkedett el, idővel Füzesgyarmatra költözött és azóta is a Kossuth Lajos Általános Iskolában tanít. A legtöbb időt nyolcéves kislányával tölti, ahogy fogalmazott, a gyermek az első az életében. Az általános iskolai első osztályos kisdiákok tanítására főfoglalkozásként tekint, a szörpözés továbbra is hobbi.