Az ötödik mestercím érkezett meg a békési Nagy családba

– Bizonyosan hosszú út vezetett­ a mestercím megszerzéséig. Mióta érdeklődik a cukrászat iránt?

– Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy gyermek­korom óta benne élek a cukrászszakmában. Békésen, a Nagy-féle cukrászüzemben töltöttem az összes időmet fiatalon, amit a nagymamám és nagypapám alapított 1946-ban. A nagypapámat nem ismertem, de sokat tanultam a nagyitól, s rajta­ keresztül az általuk képviselt értékeket, hagyományokat is elsajátítottam. Később úgy hozta az élet, hogy a családban mindenki cukrász lett férfiágon: apám, bátyám és én is. Számomra nem volt sosem kérdés, hogy mi lesz belőlem. 2003-ban végeztem a szabadkígyósi iskolában, és azóta a családi vállalkozásban dolgozom. Van egy cukrászdánk és egy gyártóüzemünk, ahol bátyámmal és két alkalmazottal dolgozok együtt.

– Milyen emlékei vannak gyermekkorából a családi vállalkozásról?

– Főként nagymamámra emlékszem, sok maradandó élményem van vele. Tisztán él bennem, hogy tőle tanultam el a szakma iránti szeretetet és azt, hogy ha valaki nem teljes szívvel szereti azt, amit csinál, ­akkor az előbb-utóbb lehúz­hatja a rolót. Kizárólag akkor lehet érvényesülni, ha mindent beleadva dolgozik az ember.

– A nagyszülei, az apja és a bátyja is mestercukrász. Egyértelmű volt, hogy ön is csatlakozik a többiekhez?

– Igen, lényegében adott volt, hogy a többiek példáját fogom követni, hiszen a felmenőim mind rendelkeztek mestercímmel, és nem akartam kimaradni. Szerintem szereztem már annyi gyakorlatot a pályafutásom alatt, hogy elsősorban nem a tudást vártam a képzéstől, hanem az oklevéllel járó elismerést.

– Említette, hogy 72 éve létezik­ a cukrászdájuk. Mi a titka, hogyan lehet életben tartani egy vállalkozást ennyi ideig?

– Próbálunk mindennap friss áruval jelentkezni. Az édességek elkészítésekor ragaszkodunk a házias jelleghez, de figyelünk a trendekre. Úgy vélem, erősek vagyunk a saját főzésű fagylaltunkkal is. Szerencsére kapunk visszajelzést a termékeinkről, a vásárlóink elégedettek velünk.

– Milyen nehézségekkel néz szembe cukrászként?

– Abban az időben, amikor még aktívan dolgoztak a nagyszüleim, sokkal közvetlenebb módon történt az eladás. A személyes rendelések során többször és könnyen találkoztak az emberek igényeivel, jelentősen több visszajelzés érkezett hozzájuk, mint most hozzánk. Azt hiszem, napjainkban a változó igényeknek való megfelelés okoz nehézséget. Ahhoz, hogy egy cukrászda fennmaradjon, keresni kell az új kapcsolatokat, de a régi ismeretségek ápolására is sok időt kell fordítani, amelyek révén tájékozódunk az újdonságokról. Folyamatosan fejlődni, megújulni és dominálni kell ebben a szakmában ahhoz, hogy életképes legyen a vállalkozás. Mindez rengeteg energiát és időt vesz igénybe.

Minden évben körbetekeri a Balatont a barátaival

Nagy Zoltán 1981. május 25-én született Békésen. A cukrász-szakképesítést a Szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézetben szerezte, majd ott is érettségizett. Az iskola befejezése után a családi vállalkozásban helyezkedett el, ahol azóta is dolgozik.

Mint lapunknak mondta, ­szabadidejében legszívesebben biciklizni jár a barátaival, akikkel alapítottak egy biciklis csoportot. Évente körbetekerik a Balatont, de sokszor kerekeznek megyénk útjain is a békési barátok.