Ha az orvos kéri, akkor nem szabad halogatni a mandulaműtétet

Dr. Lászik Tibor véleménye szerint a műtét kérdése nem dönthető el az alapján, hogy szeretnénk-e, vagy sem. Van ugyanis az úgynevezett abszolút indikáció, ami azt jelenti, hogy nem szabad mérlegelni, a beteg állapotának ­súlyossága miatt el kell végezni a műtétet, és van a relatív indikáció, amikor átgondolható a beavatkozás fontossága. A mérlegelhető esetében a nem szakmabeli emberek – főleg a gyermeküket féltő szülők – gyakran tanácstalanok, hiszen a mandulaműtét veszélyes, ­lehetnek szövődményei is. Emiatt a betegek és hozzátartozóik sokszor halogatják, ami hosszú távon nagyobb problémát okozhat, mint maga az operáció.

Feltétlenül szükséges a garatmandula kivétele abban az esetben, ha például tályog keletkezik (ez életveszélyes lehet, különösen a süllyedő tályog), a mandula megnagyobbodása­ esetén (ami fulladást okozhat), reumás láznál (ez általában visszatérő mandulagyulladásnál következik be) és olyan szív- vagy vesebetegségeknél, amelyeknél bizonyítható, hogy a mandulában lévő góc az okozója. Ezekben az esetekben sokkal nagyobb a műtét elmaradásának következtében fellépő veszély a műtéti kockázatnál.

Megfontolható a műtét elvégzése például mandula által okozott bőrbetegség, hajhullás, gyakori felső légúti hurutok, gége- és hörgőgyulladások, szemgyulladás és asztma esetében, melyek nem életveszélyes folyamatok, de állapotromlás esetén érdemes elvégeztetni az operációt, s ezáltal javulhat, akár meg is gyógyulhat a páciens.

Az orrmandulánál – ami inkább gyermekgyógyászati betegség – a nagy gyulladt szerv orrlégzésgátoltságot okoz, emiatt a gyermek szájon veszi a levegőt, alvászavarok léphetnek fel, gyakoribbak a felső légúti hurutok, valamint orrmelléküreg- és középfülgyulladást okozhat. A fül esetében ez azért veszélyes, mert a felgyülemlő savós folyadék halláscsökkenést okoz, és maradandó halláskárosodáshoz vezethet. A mandula kivételével a későbbi betegségek megelőzhetőek.

Legfontosabb minden esetben a szakorvossal való kommunikáció. Ha a gyermeknél a szülő orrlégzésgátoltságot, orrhangon beszélést, horkolást, nagyothallást észlel, az már indokolja a fül-orr-gégész felkeresését. Abban az esetben is, ha a gyerek folyton lázzal járó felső légúti betegségekkel küzd, melyek az antibiotikumok szedése után rövid időn belül visszatérnek. Nem feltétlenül kell megműteni, de egy szakorvosi vizsgálat szükségessé válik.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy a mandulaműtétet altatásban vagy érzéstelenítéssel vállalják-e. Lászik Tibor ezzel kapcsolatban elmondta, manapság egyre inkább „divat” az altatás ezeknél beavatkozásoknál. Jóval kevesebb a lokális, érzéstelenítéses műtét, amelynek előnye az, hogy gyorsabban regenerálódik a seb, kevésbé vérzik és enyhébbek a gyógyulás alatti fájdalmak. Ezzel szemben az altatásos műtétnél rosszabb a gyógyhajlam, de a beteg alszik közben, nem kell közreműködnie. Hároméves kor alatt nem altatnak, halaszthatatlan műtét esetén klinikai központba irányítják a beteget, ahol nagyobb felszereltség és gyermek-intenzívosztály is rendelkezésre áll.

Amikor nem halasztható a műtét

Filadelfi Ágnes kétgyermekes­ édesanya elmondta lapunknak, három és fél éves gyermekénél egymást követték a felső légúti betegségek, horkolni kezdett alvásnál, és hallása is jelentősen romlott. Az anyuka szakorvoshoz vitte­, aki azonnali műtétet javasolt, mert a gyermek mandulája olyan mértékben nagyobbodott, hogy elzárta a hallójáratait, folyadék gyülemlett fel, amelyben áztak hallócsontjai, ez tartós halláskárosodáshoz vezethetett volna. A beavatko­zás után a panaszok azonnal­ megszűntek kislányánál, már a műtétet követő alvásnál sem horkolt, az orrán vett levegőt, és hallása is megint a régi volt.