Szabó Tibi büszke köröstarcsai származására

– Milyen érzésekkel vette át a Köröstarcsa díszpolgára elismerést?
– Nehéz ezt szavakban megfogalmazni, egyszerre volt megható és felemelő, amikor Lipcsei Zoltán polgármester átadta az elismerést. Amikor felolvasták a méltatást, a munkásságomat, akkor és ott értettem meg, hogy miért ítélték oda számomra ezt a kitüntetést. A dalaink érzelmileg hatnak az emberekre, sokakat segítettek át nehéz pillanatokon, élethelyzeteken. Egyébként nagyon érdekes „összeesküvésbe” keveredtem, hiszen szinte az utolsó pillanatig csak a páromat avatták be, hogy mi fog történni. 

– Egy héttel az október 23-i ünnepség előtt hívott a polgármester, hogy beszámoljon a testület döntéséről. Nem tagadom, elérzékenyültem, hogy nem felejtettek el ott, ahonnan származom, ahonnan elindultam, és ahova ma is ezer szállal kötődöm. Az ünnepségen fellépett egy kis helyi társulat, megkönnyeztem őket, annyira jók voltak. Hihetetlen, hogy mennyire fejlődik a világ, az a produkció, amit előadtak, bárhol az országban megállta volna a helyét, de óriási volt, hogy Tarcsán láthattam-hallhattam őket; ott, ahol 1987-ben először léptem fel.

– Nagyon érdekes, hogy éppen harminc évvel ezelőtt, 1992-ben költöztem Köröstarcsáról Gyulára, miután első, több mint húsz évemet itt éltem le, itt alakultak ki a mai napig meglévő barátságaim, itt alakult ki a személyiségem.

– Az említett régi barátságok ma is élnek?
– Annak idején mindenki elkezdte élni a saját életét, szétszéledtünk, ki távolabb, ki közelebb került Köröstarcsához. A kapcsolatok soha nem szakadtak meg, de az utóbbi években ismét erősödni kezdtek.

– Lipcsei Zoltán méltató szavaiban idézte talán legnépszerűbb daluk, a Vidéki Sanzon egyik sorát, a „Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!” című részt, utalva arra, hogy nem soha nem felejtette el köröstarcsai kötődését.

– Annyira furcsa volt az egész, ott ültem a művelődési házban, attól a színpadtól pár méterre, amelyen életemben először felléptem. Rengeteg emlék jutott eszembe, mintha csak tegnap lett volna. Még napokkal később is gratuláltak Gyulán a barátok, ismerősök. Nagyon jó érzés volt mikor elmondták, hogy milyen büszkék. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor igazán elkezdtem felfogni az egészet. Megpróbálok méltó lenni a tarcsaiak kitüntetésére, és biztosan nem fogom elfelejteni, hogy honnan indultam, mennyi mindent köszönhetek a településnek.

– Néhány éve, viszonylag hosszú idő után játszottak újra Köröstarcsán. Milyen érzés volt „hazai pályán” fellépni?
– Pont ötvenéves voltam, amikor körülbelül 10 év után újra Köröstarcsán koncerteztünk. Hihetetlen érzés volt, ahogyan fogadtak bennünket, emlékfát ültettünk, focimeccset szerveztek, nagyon nagy szeretet vett körül minket.

– Milyen gyakran jár haza Köröstarcsára?
– A családom, a testvéreim ma is a településen élnek, és számos barátság is odaköt. Ha heti rendszerességgel nem is, de havonta egyszer-kétszer hazamegyünk, összejön a társaság sütünk-főzünk, bográcsozunk, és persze sztorizgatunk. Nagyon jó érzés, hogy amikor sétálunk Köröstarcsán sokan megállítanak, és elmondják, mennyit jelent számukra, hogy a településről indultam, hogy büszkék rám. Különleges dolog, amikor arról hallok, hogy milyen nagy dolognak tartják, hogy kitartással messzire jutottam. Remélem, hogy jó példa vagyok és egyben útmutatás is a helyi tehetségeknek.