Keddi piacozás

Nem is értem, miért a húsos pavilonokhoz vitt a lábam kedden a csabai vásárcsarnokban. Nem néztem se jobbra, se balra, csak mentem nyílegyenesen a sonkák, csülkök, kolbászok felé. Érdekes, le is ragadtam ott, a zöldségesnél hamarabb végzetem. Nem is igazi piaci nap volt, hiszen a szerda, de főként a szombat számít Csabán annak, de a húsvét közeledte átírta a menetrendet, és több ember kereste fel a piacot, mint más keddenként.

Az árusok is kapkodták a fejüket, hiszen ilyenkor nem állnak sorok a húsosoknál, a zöldségeseknél és a linzereket is árusító cukrászdánál. No, de ha bárány, nyuszi és tojás formájú, díszítésű a süti, az egészen más. Ha füstölt parasztsonka, kulárés vastagkolbász a cél az ünnepi asztalra, az más kávéház. Ha itt az újhagyma, a piros retek, a saláta, az uborka, akkor annak nem lehet ellenállni.

A hentespavilonnál maradva, egy szabadkígyósi hölgy éppen szalonnát és kolbászt pakolt a táskájába. Elmondta, 93 éves édesapjának ezek a kedvencei. Dékány Ferenc gyulai kolbászkirály barátom, aki a 89. életévét tapossa, soha nem hagyja ki, amikor beszélgetünk, hogy a hosszú élet titka egyszerű, a kolbászt kolbásszal kell enni, nem kenyérrel. Úgy látszik az is célravezető, ha a kolbászt szalonnával fogyasztjuk, no és jöhet mellé azért újhagyma, paradicsom, paprika.

Ha kedd, akkor ez Belgium, jutott eszembe az amerikai vígjáték címe.  Nekem most a kedd a csabai piac volt, és vígan éreztem magam. Barátom mondaná erre: biztosan azért, mert jó ott az „ájer”, vagyis a levegő.