Dinnyeízelítő

A szamócánál már ott tartunk Békésben, hogy összeért az importtal a magyar fóliás, és már ezzel is összeért a magyar szabadföldi. Bevallom, kinézetre túl nagy különbséget nem látok köztük, de nem is nagyon figyelem. Türelmes vagyok, kivárom, míg kifő a földieperből a pálinka. Persze, a kisüstinél sem mindegy, hogy mennyire illatos, ízes, zamatos, édes gyümölcs az alapanyag.

Békéscsabán, a Tessedik utcában autózva viszont arra figyeltem fel tegnap, hogy az út melletti standon teljesen megváltoztak a szamócák. Teljesen úgy néztek ki, mint a sárga- és görögdinnyék. Aztán kiderült, ez azért van, mert azok. A sárgadinnye spanyol, a görög marokkói, de én békéscsabai termelővel beszélgettem. Persze, nem ezeket termesztette, a fóliás sárgadinnyéjét két hét múlva tudja piacra dobni, a szabadföldi görögöt még később. Ízelítőnek azonban megteszi addig az import is, és ami számára fontosabb, viszik is az emberek. Ami újdonság a piacon, annak mindig keletje van. Nem nagy mennyiségben, de kóstolgatják a dinnyét, mellé visznek szamócát. Amin már spórolnak, ugyanis lejjebb ment az ára. Más kérdés, hogy igen magasról indult.  

Az egyik zöldségesnél hallottam, azt a szót, hogy primőr, kitörölhetjük a szótárunkból. Ez régen arra a gyümölcsre, zöldségre állt, amit a megszokott szezonja előtt, elsőként hoztak a piacra. Jó ideje azonban az import miatt már majdnem mindent lehet kapni egész évben. Azért a békési dinnyét már nagyon várom. Attól ugyanis biztosan mézédes lesz az élet.