Ivó nap után

Nyemcsok László, [email protected]

Májusban sokunknak kijut a jóból. Még a munkának is, megünnepeltük 1-jén. Munkaszüneti nappal. Az anyák napja május első vasárnapja, a gyermeknap az utolsó. És megbújik köztük 19-én Ivó. Többen ezt tartjuk a férfinapnak, de ez tévedés. Szent Ivónak az ivás helyett a joghoz volt köze, nem hiába a jogászok védőszentje. Hélory Ivó 1303. május 19-én hunyt el, VI. Kelemen pápa 1347-ben avatta szentté.

Mivel Mácsai Sándor barátom hosszú éveken át szervezte Békéscsabán az Ivó napi, tavaszi szesztivált, másnap az asszony nem avatott szentté. Idén azonban nem koccintottam Ivó napján, így ma egy rossz szó sem érhet a tegnapért. Mácsai Sanyi közben szeptember 1-jére váltott, az Egyed naphoz kapcsolódik a bulija.

Hélory Ivó azért is eszembe jutott, mert az ő hitvallása volt: „Úgy élj, hogy szent lehess!” Ezt azonban sok-sok évszázada mondta, és akik a műveit nem ismerjük, csak sejthetjük, mit érthetett akkor erényes életen, és mit kellene megtagadni magunktól. Az írások szerint Ivó igazságos és méltányos volt, a pereskedő felek kibékítésére törekedett. Szó, ami szó, ma biztosan beletörne a bicskája több dologba.

Ha már a férfinapot említettem, először 1999. november 19-én tartották meg Trinidad és Tobagóban, hazánkban 2008 óta ünnepeljük. Férfias szerénységgel, a nőnapot komolyabban vesszük. (Kapnánk is a fejünkre, ha nem.) Ha rajtam múlna, kicserélném május 1-jével, hogy inkább március 8. legyen munkaszüneti nap. Mennyi nő szemében lennék akkor szent.