Gombamese

Nyemcsok László, [email protected]

Nem is növény, nem is állat, mégis megesszük. Ez a gomba. Túlnyomó többségében életben maradunk tőle, és jó lenne, ha ez így maradna a jövőben is. Ehhez azonban a mesegomba látványát ki kell törölnünk a gyerekkori emlékeinkből. A szép, piros kalapú, fehér pöttyös légyölő galóca mérgező, ha nem annyira, mint testvére, a gyilkos. Ez a galóca különösen alattomos, mert állítólag jó az íze, kellemes az illata, és megtévesztően hasonlít a Békésben is megtalálható kerti és erdőszéli csiperkéhez.

Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy csiperkét vásároltam tegnap, és kétszáz forinttal többet kértek kilójáért, mint eddig. Nem a gomba lett ettől mérges. Gondoltam, levezetem dühömet egy-két sörrel, de az asszony azt mondta, vagy ő, vagy a sör. Mármint a gomba vagy a malátaszörp. Egy tanulmányt olvasott ugyanis arról, hogy egyes ehető gombák előtt és után sem szabad alkoholt inni, mert akkor az ártalmatlan, szende gombácskák hirtelen bedurvulnak, és mérgezővé válnak, sokféle tünetet okoznak.

Utánanéztem én is a cikknek, és kiderült, ez nem a csiperkére, inkább a tintagombára vonatkozik, azt nem ajánlatos „betintázva” fogyasztani.  Bezzeg a gombák ihatnak, vannak fajták, melyek megvesznek a whiskyért. Elektromos impulzusokkal kommunikálnak, szókincsük akár ötven szóból is állhat, zombihangyákat irányítanak, izgalmas a szexuális életük.

Mindez teljesen világos, mindenki tudja. Azt viszont nem, hogy miért ment fel a csiperke kilója kétszáz forinttal. A legrosszabb az egészben, hogy ez nem mese.