Mákom volt

Tanyasinak tartom magam a nagyszüleim révén, a kondorosi Hosszú soron gyerekeskedtem. Míg a sor egyik oldalán az apai, a másikon az anyai nagyszüleim éltek. Amiben nem volt különbség, májusban mindkét helyen és környékén virágzott a bodza. Nem igazán hozott lázba, azt sem tudtam róla, hogy eszik-e vagy isszák. Bezzeg a mákos tészta, a szilvalekváros, mákos derelye, a mákos bejgli jöhetett minden mennyiségben. Mondhatom, gyerekként mákom volt.

Amikor felnőttem, már a nagyszüleim is a faluban laktak Kondoroson, és elmúlt a tanyai, jó világ, kevesebb mákom volt. Jött azonban helyette a bodzavirág. Édesanyám és nagymamám úgy rákapott, hogy szinte minden nagy befőttesüveg bodzaszörppel volt tele. Természetesen csak addig, amíg el nem fogyott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kedvenc italommá vált, pedig hajdanán a szegény ember patikájának is hívták a növényt, annyiféle gyógyhatása van. Valahogy rám mégis jobban hatott barátom bodzabogyóból főzött pálinkája.

A növényt már el is felejtettem volna, ha nincsenek a kétsopronyi Bodza-napok. A Kemencés Tanyán tartották a rendezvényt, és itt a bodzavirág ételként való felhasználása is terítékre került. Hallottam a rántott és a bundázott bodzavirágról is, de amíg van kolbász a kamrában, nem hiszem, hogy rákapok.

Ami azonban megfogott a programon, az a tanyavilág hangulata, a régmúlt felidézése. Városi felnőttként maradnak a gyermekkori tanyai élmények, emlékek, amik ilyenkor előtörnek. Mákom volt, hogy átélhettem.