Kasszasiker

Előbb-utóbb mindig megadom magam. Sokáig a nagyboltban az önkiszolgáló kassza felé sem néztem, nem hogy odaálljak. Ha együtt mentünk a lányommal, arra ösztökélt, hogy a „csináld magad!” utat válasszuk. Sokáig ellenálltam, dacból el is fordultam, amikor ügyködött a masinán. Néhány vásárlás után azonban már oda-odanéztem, sőt, a lányom segítségével megpróbálkoztam ezzel a módszerrel. Nem ment simán, de igyekeztem az agyamba vésni, hogy mit, miként kell kikeresni és beolvastatni.

Persze, ha egyedül vásároltam, inkább kivártam a soromat a „rendes” pénztárnál. Jobban bíztam a szakemberben, mint magamban. Ő biztos jól csinál mindent, én meg biztos elrontok valamit, és ráfizetek a vakmerőségemre. A kényszer azonban nagy úr. Az utóbbi időben a nagyboltban csak egy, vagy két pénztár ment, a sor pedig végeláthatatlannak tűnt. Jobb híján az önkiszolgáló kasszát választottam. Ha nem ment valami, készségesen segített botladozásaim során az alkalmazott. Legutóbb már hívnom sem kellett, és pikk-pakk végeztem.  

Tudom, nem lesz ez mindig így, és ha senki nem áll a sorban, vagy csak egy-két vevő van előttem, ezután is maradok a hagyományos kasszánál. Az viszont megnyugtató, hogy hosszabb sornál sem kilátástalan a helyzetem. Már csak az kéne, hogy a bevásárlókocsi magától bemenjen a boltba, megvegye a felírtakat, fizessen az önkiszolgáló pénztárnál, és kihozza az árukat. Lehet, hogy túl előre szaladtam, de mióta Kínában már robotfogorvos is rendel, semmi sem lehetetlen.