Hallgassa élőben!
2021. 09. 28. 06:30 | [email protected]

Gyermekkoromban nem értettem, miért nevezik a Ferencváros–MTK mérkőzést örökrangadónak. A kék-fehérek ugyanis az 1970-es években leginkább szürkék voltak, a középmezőnyből többször lógtak ki lefelé, mint felfelé, 1981-ben ki is estek. Később aztán rájöttem, hogy a titulus a régi, daliás időknek szól.

A mai kölykök ugyanígy álmélkodhatnak azon, mitől derbi a derbi. Hiszen az Újpest vegetál, most éppen hét forduló után, nyeretlenül utolsó előtti. A legutóbbi nyolc alkalommal rendre kikapott a Ferencvárostól, múlt szombaton, a Groupama Arénában sorozatban a kilencedik hazai győzelem született meg a lilák ellen. Mégis 17 ezernél több nézőt, telt házat vonzott az összecsapás – de nem a jelene, hanem a múltja.

Csakhogy a sport, azon belül is a labdarúgás tipikusan az a műfaj, amelyben mindig ma van. Ezért én nem tartoztam ama tizenhét­ezer közé. Hosszú éveken át el sem tudtam képzelni, hogy kihagyjak egy derbit, ha szombaton kettős rangadót rendeztek, az egész hét a visszaszámlálás jegyében telt: még ötöt, négyet, hármat kell aludni. Most viszont, pironkodva vallom be, tévén megnéztem az első félidőt, aztán elindultam a Szigetszentmiklós–Érd U22 női kézilabda NB II-es mérkőzésre. Még saját magamat is megleptem, de ennyire hozott lázba ez a 3–1.

A Fradit persze rossz szó nem érheti azért, mert kinőtte az NB I-et.

Zsinórban háromszor végzett az élen, ezzel 1926–28 után ismét triplázott, és az új cél – kimondatlanul is, mert ez magától értetődik – az 1909–1913 közötti, ötös diadal. E pillanatban nem is látszik, ki állhatná ennek útját. A jelenlegi dobogós Kisvárda és Paks – minden tiszteletünk mellett – hosszú távon bizonyára nem, az egyetlen vetélytársat, amely egyáltalán nyilvánosan vállalni merészeli, hogy az FTC-hez méri magát, a Fehérvárt, valami belülről emészti. A vesztett pontok tekintetében már most nyolc egység a hátránya, pedig még az idény negyedénél sem járunk.

A százhúsz éves magyar bajnokság két leghosszabb sikersorozatát tíz (1914–25), illetve hét (1969–75) aranyéremmel még az MTK és az Újpest tartja, de ha így folytatódik, veszélybe kerülnek e csúcsok. Számomra természetesnek tűnik, hagyományai, megkopott, de még meglévő nemzetközi ismertsége, hazai népszerűsége, háttérországa miatt mely klub lenne hivatott a méltó a versenytárs szerepére. Az Újpest. Kár, hogy ezt csupán én gondolom így; nekem ugyanis nincs elegendő tőkém ahhoz, hogy a derbi újra derbi legyen.

Hozzászólások