Kis időre lúdtollra cserélték az érintőkijelzőt

Hogyan érdemes elkezdeni a családfakutatást, és egyáltalán mire jók az anyakönyvek? Egyebek mellett ilyen kérdésekre kaphatnak választ azok a diákok, akik ellátogatnak a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Békés Megyei Levéltárának „Írás-források-történelem” című fürdővárosi rendezvénysorozatára.

— Érdekes volt lúdtollal írni, de nem biztos, hogy nagyon tetszene, ha iskolában a hajdani diákokhoz hasonlóan nekünk is ezt az eszközt kellene használnunk. Nem túl könnyű a kifaragott lúdtollal megformázni a betűket — summázta érdeklődésünkre a csütörtöki, a megyei levéltárban megtartott rendhagyó óra tapasztalatait Oláh Roland.

A Gyulai Alapfokú Közoktatási Intézmény Implom tagiskolájának hatodikos tanulója diáktársával, Geszner Zéténnyel együtt elmondta, hogy a pecsétöntés és az egész foglalkozás, különösen annak gyakorlati része „nagyon bejött” nekik.

A lúd- illetve a madártoll egyébként évszázadokon át a legfőbb íróeszköznek számított, s az igazi, – mai szóhasználattal élve – prémium minőség a lúd jobb szárnyának második vagy harmadik tollából készült.

— Az emberiség a 4. századtól egészen a 19. századig használta a lúdtollat az íráshoz. Akkor jöttek divatba az első, fémből készül íróeszközök, ceruzák, tollak — mondta lapunknak a tegnapi, az írás történetét nagyító alá helyező rendhagyó órát tartó Héjja Julianna főlevéltáros. A szakember kifejtette, a diákok a kétszer 45 perc alatt betekintést nyerhettek az írás történetébe a barlangrajzoktól az ékíráson keresztül egészen a betűírásig, kézbe foghattak pergameneket, írhattak lúdtollal, és pecsétet is önthettek, ami a korabeli hitelesítés egyik legfőbb biztosítéka volt.

Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltár igazgatója lapunknak elmondta, az Írás-Források-Történelem című rendezvénysorozat legfőbb célja, hogy a legkülönlegesebb forrásokat és gyakorlati érdekességeket felvillantva még közelebb hozza intézményük munkáját az érdeklődőkhöz, elsősorban a fiatalokhoz. A nyolc különböző, tematikus foglalkozáson egyebek mellett a középkori Gyula, elsősorban a vár ostromát és a török időket felidéző forrásaiba, a 18. század hétköznapjaiba, az anyakönyvek és a családfakutatás világába, a reformkorba, az 1848-as eseményekbe és az 1950-es évekbe tekinthetnek be a GYAKI, a Harruckern János Közoktatási Intézmény és az Erkel Ferenc Gimnázium diákjai, fiataljai.

— Szeretnénk emberközelbe hozni a történelmet, a diákok például bepillanthatnak az 1700-as évek közepének életébe — ecsetelte dr. Erdész Ádám. — Csak egy példa a hétköznapokról szóló foglalkozásokból: akkoriban Gyula és környéke például annyira elmocsarasodott, hogy júniustól augusztusig nappal nem lehetett a lovakkal elindulni, mert a bögölyök és szúnyogok halálra csípték volna az állatokat. A sok vérszívó miatt pedig a házakban szárított trágyát égettek védekezés gyanánt, ám ez hozzájárult a járványok terjedéséhez.

Emellett például az anyakönyvek kapcsán a fiatalok megismerhették, hogy miként készül a családfa. Sőt, volt olyan nebuló, aki képet is kapott távolabbi őseiről a levéltár szakembereinek segítségével.