Egy kötetben minden, amit a gyulai nagypályás városi fociról tudni érdemes – podcasttal

– Mekkora az érdeklődés a decemberben megjelent „A gyulai városi nagypályás labdarúgás 75 éves története 1948–2023” című kötet iránt?

– Úgy látjuk, hogy nagyon szeretik az emberek, volt aki Békéscsabáról jött át Gyulára azért, hogy aláírjuk – mondta Kurtáné Cselei Ágnes. – A könyv egy kortörténet. Aki valaha is megfordult a nagypályás labdarúgó-bajnokságban az szerepel a kötetben, amelyben 280 fénykép található. A bajnokság nem a Magyar Labdarúgó Szövetség égisze alá tartozik, ez csak Gyulán belül zajlik, és az országban egyedülálló.

– Volt róla szó, hogy tartozzon az MLSZ alá, de mi úgy voltunk vele, hogy amíg támogatást kapunk a várostól, addig nem kötjük magunkat az MLSZ-hez – fűzte hozzá Kurta János.

– Azok, akik először kiírták a bajnokságot, aligha gondolták, hogy ilyen hosszú időt él meg...

– A könyvben is leírtuk, hogy 1948-ban összevonták a két rivális csapatot, a GYAC-ot és a GYTE-t, és emiatt nagyon sok labdarúgó kimaradt – mondta Kurtáné Cselei Ágnes. – Akkoriban az volt a divat, hogy a labdarúgót valamilyen vállalatnál elhelyezték, ezért kitalálták az üzemi bajnokságot. A Gyulai Kis Újság írt arról az 1948. július 4-én megjelent számában, hogy megindulnak a szakszervezeti üzemi bajnokságok. Hargitai Józsi bácsi, az amatőr bajnokságunk névadója sokat tett azért, hogy beinduljon az eset. Innentől kezdve az üzemek presztízst csináltak abból, hogy ezek a csapatok jól működjenek. Szerintem sem gondolták, hogy ez ilyen sokáig fog menni.

– Miért döntöttek úgy, hogy kötetbe foglalják a gyulai labdarúgás, illetve a gyulai városi nagypályás labdarúgással kapcsolatos történeteket, történéseket?

– A csapatom akkori vezetője azt mondta, hogy kellene egy kimutatást készíteni az utolsó tíz évről – mondta Kurta János. – Belevetettük magunkat, az első kötet 1948-tól 2011-ig dolgozta fel a gyulai városi labdarúgás történetét, ezután jelent meg a százéves gyulai labdarúgásról szóló vaskos kötetünk, majd amikor eljött a bűvös 75 éves évforduló, akkor feldolgoztuk a legutóbbi időszak történéseit.

– Az első könyvnél átgondolták, hogy mekkora vállalás ez?

– Nem! – mondja Kurtáné. – Amikor időrendben elkezdtük az újságokat böngészni derült ki, hogy a bajnokság 1948-ban indult. Jómagam írtam gépbe a szöveget, de az adatgyűjtésben mindketten részt vettünk. Egyszerre öt évet tekintettünk át, amit azután feldolgoztunk. Ami a könyvben szerepel, azt mind újságból és a levéltárból gyűjtöttünk össze.

– Kurta János futballozott is a városi bajnokságban.

– Nem felsőbb osztályban, de igazolt játékos voltam, majd egy sérülés után átkerültem a városiba, ahol a Vendéglátó, a Vízgép, és a Síva csapatában játszottam.

– A gyulai városi labdarúgás története később kispályán folytatódott.

– Jobbágy Zoltán, Pálfy Árpád és jómagam harmincegy éve beindítottuk a teremlabdarúgást, ami Gyulán akkoriban még nem nagyon ment – folytatta Kurta János. – Később beindítottuk a nyílt bajnokságot, majd a harmincöt év felettiekét, előbbi Pálfy, utóbbi Jobbágy nevét viseli, de ment a szeniorok küzdelme is, amiben békési és csabai csapatok is szerepeltek. Pár éve még az MTK is lejött játszani.

– Harminchárom évig dolgozott a városi nagypályás bajnokság versenybizottságának elnökségében, ahol a közelmúltig az elnöki tisztséget is vitte.

– Bocsánat, de nehéz megszólalnom – érzékenyült el Kurta János. – A betegségem közbeszólt, háromhetente járok Budapestre kezelésre, nem volt más választásom, mint átadni a helyemet. Mindegyik csapatban vannak nagyon jó barátaim és őket nagyon rossz volt otthagyni. Az a harminchárom év hosszú volt. Annyi jóbarátot, ismerőst szerzett az ember. A mérkőzések után mindig összejöttünk, egyikünk hozott paprikát, a másik paradicsomot, kenyeret, zsírt és leültünk enni, sörözni. Az volt az igazi összetartás! Nem rohantunk. Kitaláltuk, hogy aki elérte a hatvan évet, azt egy serleggel, oklevéllel jutalmazzuk. Mivel egyre többen „öregedtek” le, így bevezettük az oda-vissza cserét, amit furcsa volt nagypályán alkalmazni, nehezen is szokták meg, de bejött! A hetvenötödik bajnoki sorozat végén még az utolsó helyezett csapat is serleget kapott.

– Mi a véleményük arról, hogy az utóbbi években csökken a városi bajnokságban szereplő csapatok száma?

– A mostani sorozatban már csak hat vesz részt, tavalyelőtt még nyolc volt, a rekord a ’90-es évek közepén volt, akkor még tizenhat együttes indult és nemcsak gyulai, hanem eleki, békési, békéscsabai, csorvási és mezőhegyesi is, igaz nem indulhattak a településnevükön – mondta a versenybizottság korábbi elnöke.

– A könyvre visszakanyarodva: gondolkodnak-e a folytatásban?

– Legalább tíz-tizenöt évnek el kell telni, hogy újra feldolgozhassunk valamit – gondolkodott el Kurtáné Cselei Ágnes. – A nagycsapattal kapcsolatban megálltunk 2013-ban. Ez úgy lenne jó, ha az egészet egy kötetben adnánk ki, de az egy kétszáznegyven oldalas nagy kötet, és ehhez kellene a legutóbbi éveket hozzátenni, az pedig már nagyon vaskos lenne. Most megpihenünk. Bár a férjem természetfotós és az a kérése, hogy állítsak össze egy kötetet a képeiből. Persze nyitottak vagyunk, mert a férjemet több mindennel megkeresték, de ha bármihez is hozzáfogunk, ott alaposnak kell lenni.

– A tekések is szóba kerültek – jegyezte meg Kurta János. Gyulán csapatként egyedüliként szerepelnek az NB I.-ben, most is harmadikok. Lenne hozzá kedvem, de nagy munka. Először a fotóskönyvre koncentrálunk.

Podcast-csatornánkat az Apple-termékeiden bárhova magaddal viheted. Kövess minket ott, vagy a Spotify-on!